1627
– a 9.-es szöveggyűjtemény alapján –
Amíg Héra aludt, Zeusz szeretőjéhez, Maiához, a nimfához járt egy barlangba. Tíz hónap múlva Maia világra hozta Hermészt, "az agyafúrt cselszövőt, ravasz hízelgőt, rablót és marhatolvajt, álmok terelőjét és éji fürkészőt". Hermész a születése után hamar elhagyta a bölcsőt, egy teknőspáncélból lantot készített és ellopta Apollón (a művészetek, az íjászat és persze még pár dolog istene) marháit, mert húsra vágyott, azután visszabújt a pólyába. Apollón persze követte és felfedezte Hermész képességeit – a tolvajok istenének kiáltotta ki. Nagyra becsülte a lantját is, amely "örömöt, szerelmet és édes álmot" szerzett annak, aki hallotta. Hermész végül eladta a lantot Apollónnak a pásztori rangjáért és a gazdagságot hozó botjáért. Apollónnak csak a "magasabb jövendőmondás" képessége maradt meg, mert azt nem adhatta oda.
