2286
A görög mitológia az ókori hellének vallásából származó mítoszok gyűjteménye.
Ezeket a mítoszokat, történeteket görög és római költők, írók elbeszéléseiből ismerjük.
A görög mitológia szerint 12 isten élt az Olümposz hegy tetején, onnan rendelkeztek a világ dolgairól. Ezek az istenek jórészt állandóan az Olümposzon voltak, de időnként cserélődtek is. Az olümposzi istenek, akiket az érettségin kérdezhetnek:
(a görög nevek mellett zárójelben római megfelelőjük van)
-------------- istenek, akik állandó tagjai voltak az Olümposzi 12 istennek:
Zeusz (= Jupiter) – a főisten, a villámok és a mennydörgés istene, Kronosz és Rheia fia
Héra (= Juno) – Zeusz testvére és felesége, a házasság és a születés védelmezője, "tehénszemű" Héra, testvérei: Hadész és Poszeidón, gyermekei: Arész (= Mars), Hébé, Héphaisztosz stb.; 300 éves szerelem után ment hozzá Zeuszhoz.
Poszeidón (= Neptunusz) – Kronosz és Rheia gyermeke, a pusztító természeti erők, a földrengés és a tengeri vihar istene, a tenger istene, jelképe a háromágú szigony, "földrázó Poszeidón"
Aphrodité (= Vénusz) – a szépség és a szerelem istennője, nevének jelentése: "hab". Egy kagylóhéjban emelkedett ki a tenger habjaiból, miután Kronosz sarlóval kasztrálta apját, Uranoszt, akinek a pénisze a tengerbe hullt.
Aphrodité a legszebbnek járó almát kapta Paristól, akinek cserébe szép Heléna szerelmét ígérte. Aphrodité Arészt szerette, de Héphaisztosz felesége lett, mert Zeusz ezt akarta.
Héphaisztosz (= Vulcanus) – az istenek kovácsa, a tűz és minden mesterség istene (leginkább a kovácsoké), egyik lábára sántít, mert amikor Zeusz tiszteletlenség miatt lehajította az Olümposzról, akkor lesántult. Héra gyermeke, aki szintén lehajította az Olümposzról. Bosszúból olyan trónt kovácsolt Hérának, ami foglyul ejti, aki beleül. Csak akkor volt hajlandó feloldani az átkot, amikor Zeusz neki adta cserébe Aphroditét. Héphaisztosz kovácsolta Erósz nyilait, Zeusz villámait, Prométheusz eltéphetetlen bilincseit és Akhilleusz áttörhetetlen páncélját.
Hermész (= Mercurius) – az istenek hírnöke, a tolvajok és kereskedők istene. A súly- és hosszmértékek istene. Szónokok és utazók védője és a pásztorok és nyájak védelmezője. Bokáján vagy csizmáján szárnyakkal ábrázolták.
Jellegzetes tárgya a kerükeión pálcá, melyen két tekeredő kígyó és két angyalszárny látható. Láthatatlanná tevő kalapot visel. Aranykardja és pásztorsípja is van. Feltalálta a számokat és az ábécét. Hermész már születése után néhány órával ellopta Apollón marhacsordáját, de visszaadta.
Pallasz Athéné (= Minerva) – a tudomány, a bölcsesség és az igazságosság istennője.
Amikor Zeusz első felesége várandós lett Pallasz Athénével, azt a jóslatot kapta, hogy a gyermek hatalmasabb és okosabb lesz, mint ő maga. Zeusz dühében elnyelte a várandós Métiszt, aki odabent Zeuszban páncélzatot készített magának. Amikor a sisakot kalapálta Métisz, Zeusznak annyira fájt a feje, hogy segítségért könyörgött. Hephaisztosz oldotta meg a gondját: a kalapácsával nagyot ütött Zeusz fejére, mire a "bagolyszemű" Pallasz Athéné kipattant belőle apja bölcsességével és teljes vértezetben, és egyből Zeusz kedvenc gyermeke lett. Róla kapta Athén város a nevét, mert Poszeidonnal versengtek a város kegyeiért és Poszeidon csak egy sós forrást tudott fakasztani, de Athéné az olajfát adta a városnak. Őt választotta a város népe. (Pallasz=fegyverforgató)
Apollón (= Apollo) – a költészet, a zene és a művészet, a világosság, a jóslás istene, a Múzsák karának vezetője, nyájak őrzője és az íjászat istene. Létó és Zeusz gyermeke. A legszebb férfiistenség, "ragyogó", örökifjú Apollón. Hattyúk serege vigyázta, amikor ikertestvérével, Artemisszel megszülettek, és hattyúk húzta szekéren utazott el minden télre az örök tavasz szigetére. Nem őszül meg soha és nem hervad el a fején a babérkoszorú.
Artemisz (= Diana) – a vadászat és az íjászat istennője, a vadállatok úrnője, nők és gyermekek védelmezője, szűz istennő, Zeusz és Létó gyermeke, Apollón ikertestvére. A szüzességet ő kérte magára Zeusztól, mert látta, hogy a szerelem mennyi szenvedést okoz mindenkinek. Egyszer meglátta, amint leselkedik utána egy vadász (Aktaión), szarvassá változtatta és a saját kutyáit uszította rá, akik széttépték. Artemisz volt a Hold istennője, homlokán egy félholdat is viselt. gyógyító ereje volt, akár testvérének, Apollónnak.
Arész (= Mars) a háború istene, az értelmetlen vérontás és a kegyetlen öldöklés istene. (Pallasz Athéné az igazságos küzdelmek istennője.) Árész gyűlölte a rendet és békét, a harcok sűrűjében vett részt. Fiai: Deimosz, a rettenet és Phobosz, az iszonyat megtestesítői. Többször legyőzték, egyszer óriások 13 hónapra hordóba zárták és addig béke volt a Földön.
----------------- istenek akik rövid időre vagy későn kerültek az Olümposzra:
Héraklész (= Hercules) – a legerősebb és legnagyobb hős Zeusz és Alkméné tirünszi királyné gyermeke. Zeusz magára öltötte Amphitrüón (Alkméné férjének) alakját, így bejutott a hálószobájába és egy háromszoros hosszúságúra nyújtott éjszakán át szeretkezett vele. Ebből az együttlétből lett Héraklész, aki már csecsemőkorában megfojtotta az ellene küldött kígyókat. Nagyapja palotájában telepedett le, aki 12 feladat elvégzését kérte tőle. Először a sebezhetetlen bőrű nemeai oroszlánt győzte le, lenyúzott bőrét köpenyként, a koponyát és a felső állkapcsot sisakként használta, így ment vissza a várba. Ezután legyőzte a mocsári Hüdrát, elfogta Artemisz aranyszavú és rézlábú szarvasát, legyőzte a várost rettegésben tartó óriás vadkant, a húsevő madarakat, megszelídítette Minósz bikáját és Diomédész emberevő lovait, és még az alvilágot őrző háromfejű Kerberosz kutyát is.
A legismertebb és nagyobb hős végül Héra lányát, Hébét vette feleségül. Számtalan háborúban vett részt és sok mitológiának szereplője. Görög történetírók szerint a hirtelen haragú nomád hőst a szkíták is ősatyjuknak tekintik.
Hébé (= Juventas) – Az ifjúság istennője, örökifjúként ábrázolták. Az ő feladata volt a fiatalságot és örök életet biztosító nektár őrzése és annak felszolgálása az Olümposzon, ő volt az istenek pohárnoka. Zeusz és Héra gyermeke. Őrizte az örök fiatalság forrásának titkát és helyét. Nyilaival ráncokat és betegséget hozott, elvette az ifjúságot a halandóktól és másnak adta. Idővel a földön élő minden embertől elvette. Miután a nagy hős Heraklész meghalt, és Zeusz az istenek közé emelte, Hébé lett a felesége.
Hesztia (= Vesta) – a családi tűzhely védőistennője, a házasélet őrzője. Az ókori Hellász legtiszteltebb istennője volt szerénysége miatt. Ő őrizte a szent lángot, amit ellopott Prométheusz az embereknek. Amikor a tűz lekerült a földre, minden tűzhely és kandalló Hesztia szentélyévé vált. Szüzességet fogadott és hosszú fehér ruhában járt. (Róla mintázták Szűz Máriát, de ezt keresztény tanárnak ne mondd.)
Démétér (= Ceres) – a földművelés és a termékenység istennője, a gyümölcsök és kalász megérlelője. Ő mutatta meg az embereknek a vetést és az eke használatát, ezzel lehetővé tette az embereknek a letelepedést. Legtöbbször érett kalászcsokorral vagy gyümölcskosárral ábrázolják. Hádész elrabolta és feleségül vette a legkedvesebb lányát, Perszephonét. Amíg Démétér a lányát kereste, magára hagyta a földeket, azok nem hoztak termést és az emberek éheztek. Zeusz ezért üzent Hádésznek, hogy küldje vissza Perszephonét; Hádész azonban alvilági gyümölccsel kínálta kedvesét, hogy örökre ott tartsa. Zeusz enyhítette a varázst és Perszephoné csak az év egyharmadát kell az alvilágban töltse. Amikor Perszephoné az alvilágba megy, Démétér elhervasztja a természet növényeit, s mikor visszatér, kitavaszodik. Így alakultak ki az évszakok.
Perszephoné (= Proserpina) – a termékenység, a termés istennője, Démétér és Zeusz lánya, Hadész elrabolt felesége. Hádész végül visszaengedte Perszephonét az alvilágból a földre, de előtte alvilági gyümölccsel (egy gránátalmával) kínálta meg, ami megakadályozta, hogy elhagyja az alvilágot. Zeusz enyhítette ezt a varázst, ezért csak az év egyharmadát kell az alvilágban töltenie. Amikor lemegy, az anyja Déméter bánatában elhanyagolja a termésadást, tavasszal azonban, amikor Perszephoné újra megjelenik, örömében sarjadást és bőséget hoz a földre.
Héliosz – a mindent látó fényes Nap istene, tüzes szekerét szárnyas paripák röpítik az égbolton. Napkeltekor elindul a fénylő szekerével az égbolton, napnyugtakor megáll, megfüröszti a paripáit az Ókeánoszban, majd visszahajózik keletre, hogy újra útra keljen. Naptitánnak is nevezik. (Apollón a fény istene és az Olümposzon lakik. A Napisten Héliosz.)
(A héliaszok a nap gyermekei)
----------------- istenek, akik nem vagy ritkán voltak az Olümposzon, de tudni kell őket:
Erisz (= Discordia) – a viszály és a veszekedés gonosz istennője, Arész testvére. Erisz háborúig tudta fokozni a viszályt. Ő gurította az almát a három istennő közé "a legszebbnek" felirattal. Az istennők Pariszt kérték meg, hogy döntsön, és ő Aphroditének adta az almát a legszebb nő szerelméért cserébe. A legszebb nő, szép Heléna azonban már házas volt, ezért kitört a trójai háború. De nem csak gonosz szándékai vannak, ő támasztja az egészséges versengést is a gazdaságban.
Dionüszosz (= Bacchus) – a bor és a mámor megtestesítője, a bor feltalálója és a lakomák fűszerezője, az életerő, a féktelenség istene. Zeusz és Szemelé szerelemgyereke, akit Héra féltékenységében széttépetett, csak a szívét hagyta egyben. A roncsokból összeillesztett gyermek Szemelé testében újrafejlődött, de Héra tanácsára Szemelé kérte Zeuszt, hogy mutatkozzék meg valódi alakjában, Zeusz valódi alakja villámcsapás volt, ezért Szemelé azonnal meghalt. Zeusz saját testében nevelte fel a gyermeket, aki szarvakkal és egy kígyókoszorúval a fején született meg másodszor – Dionüszosz, "a kétszer született". Bár a mámor istenének kell tartani, mítoszai inkább arról szólnak, hogy a borával elbolondított emberek agresszívakká váltak, megőrültek és veszett dühükben öltek.
Hadész (= Pluto) – A holtak ura, az alvilág istene. A föld alatti kincsek, a még fel nem tárt bányák istene. Hádész a halottak hozzátartozóinak fájdalomkönnyeiből alkotta meg az érceket. Az egyetlen isten, akinek nem avattak nagy szentélyeket, és ritkán tartottak neki ünnepeket. ha mégis, akkor fekete bárányt és bikát áldoztak neki. Féltek kiejteni a nevét.
Birodalmát 5 folyó határolja: a Sztüx, a gyűlölet folyója; a Léthé, a feledés folyója; az Akherón, a fájdalom folyója; a Kókütosz, a jajgatás folyója és a Phlegethón, a tűz folyója. Többen is jártak a holtak birodalmában (például Odüsszeusz, Aineiasz és Thészeusz), de csak egyetlen személy volt, aki meggyőzte Hádészt, hogy engedje vissza az élők közé a szerelmét: Orpheusz, aki énekével meghatotta a holtak urát és visszakapta Eurüdikét. A kapu őrzője a Kerberosz = háromfejű kutya.
----------------- egyéb mitológiai teremtmények, akiket ismerni kell érettségin
Prométheusz – vakmerő titán, aki ellopta Hesztiától a tüzet (a szent lángokat) és az embereknek adta, hogy az ember az állatok fölé emelkedhessen. Zeusz azzal büntette Prométheuszt, hogy egy sziklához láncoltatta, ahol egy sas minden nap lakmározott a májából.
Pandóra – neve azt jelenti: "mindenki által megajándékozott"; földi halandó. Zeusz kérte fel a kovácsisten Hephaisztoszt, hogy gyúrjon sárból egy ellenállhatatlanul szép asszonyt, akit minden isten megajándékoz egy csábító tulajdonsággal. Ő volt Zeusz bosszúja az emberek felé, amiért elfogadták az istenek tüzét Prométheusztól. Pandórát Prométheusz testvére, Epimétheusz fogadta be, aki több hombárt (gabonatároló láda) vagy ládikát, szelencét tartott a háza körül és az egyiktől eltiltotta Pandórát. A lány azonban nagyon kíváncsi volt és kinyitotta. Addig az emberek gondtalanul éltek, de most kirepült a ládából a Fáradtság, a Betegség, az Öregség és más bajok és tanyát vertek az emberek világában. Pandóra ijedten csukta vissza a ládát, de csak a Remény maradt benne.
Atlasz – az égboltot tartó óriás. Prométheusz testvére. Egyszer majdnem sikerült megszabadulnia a tehertől, amikor Heraklész felajánlotta, hogy tartja, amíg aranyalmákat hoz neki, de Heraklész visszaadta neki, mondván, hogy megigazítja a vállpárnáját, hogy könnyebb legyen tartani az égboltot, de ehelyett inkább lelépett az aranyalmákkal.
