15
Egy kis tengerparti faluban élt egy halász. Mindennap kihajózott a folyóra a régi hálójával, hogy megfogja a napi betevőt. Egy reggel, amikor a hálót kivetette, egy rendkívül szép gyöngyre bukkant. Tudta, hogy nagyon értékes dolgot talált. A szíve hevesen vert miközben elrejtette a kincset a zsákjában. Amikor hazaért arról ábrándozott, hogy vajon mennyit érhet. Ettől a naptól kezdve nem aludt nyugodtan. Félt, hogy valaki rátalál a kincsre és elrabolja tőle. Bizalmatlan lett, még a barátaitól is elhúzódott. Lassan állandó félelemben kezdett élni. E
gy éjjel, amikor nem bírta tovább, felkeresett egy szerzetest a folyó mellett a hegyen és elmondta neki a problémáját. Azt mondta, hogy annyira fél a gyöngy elvesztésétől, hogy már aludni sem tud. A szerzetes kezébe vette a gyöngyöt, megnézte, azután a folyóba hajította.
A halász felháborodva kérdezte:
- Miért tetted ezt?
A szerzetes nyugodt hangon felelte:
- Most már szabad vagy. Nem te birtokoltad a gyöngyöt. Te voltál a foglya.
A halász ekkor megértette, hogy a valódi kincs nem a gyöngy, hanem az a belső béke, amit elveszített akkor, amikor ragaszkodni kezdett a gyöngyhöz. A halász megkönnyebbülve és valódi nyugalommal tért haza.
-------------
Van egy buddhista tanítás, ami így hangzik:
Nem az tesz boldoggá, amit birtokolsz, hanem az, amit képes vagy elengedni.
A kutatások azt mutatják, hogy a legboldogabb emberek nem a leggazdagabbak, hanem azok, akik értékelik és élvezik azt, amijük már van. Nem csak a tárgyakat, hanem az elmélyített emberi kapcsolataikat is.
