
A humanizmus a középkor legjelentősebb filozófiai irányzata, a reneszánsz korszak eszmei háttere.
Az addigi istenközpontú szemlélettel ellentétben a humanizmus az embert állította a középpontba, az ember nagyszerűségét hirdette. A mennyországra való törekvés helyett az evilági lét megélése és tanulmányozása kapott hangsúlyt. Az addigi keresztény dogmát, hogy az ember eredendően bűnös, felváltotta a meggyőződés, hogy az ember eredendően jó és mindennek a mértéke.
A humanizmus az embert a természet csúcsteljesítményének tekinti, sokszor fölé emeli. Az ember valamennyi csodálatos tulajdonsága közül a legnagyobb figyelmet a gondolkodás és a művészetek kapták. A művészetek közül az irodalom és a retorika volt kiemelt, mellettük a tudomány és a filozófia kapott új lendületet. Nagyra értékelték a polihisztorokat, akik több területen is remekműveket alkottak. A legismertebb polihisztor Leonardo da Vinci (1452-1519) volt, tudós, festő és feltaláló.
A legismertebb magyar humanista gondolkodó Janus Pannonius, aki Itáliában és Hunyadi Mátyás udvarában is tevékenykedett.