397
Katona József: Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
melly még egy Pegazus szárnyait is nevetéd.
Oh hol vagy keccsel teljes szilaj indulatimnak
hasztalan izzadozó mennyei Tantalusa?
Nemde világok - Idők - nyúlnak heverészve tömötten
a cél közt s közted? vak Here - Vágyakodás!
Gyermeki bábok után kacsalódó képezet! egykor
csillagokat sietél egybeölelni - mi lett?
Dölfös Kedvesnek csak az egy mosolyogva kiejtett
nem szava feltátott sírodig elkanyarít.
---------------------
elemzés:
Romantikus stílusú létösszegző vers, reményvesztettség és múlt felé fordulás jellemzi. A mitológiai metaforák az elvágyódásra, a költő önmagától való eltávolodására utalnak. A vers műfaja elégia, a költő a világtól elfordulva a saját lelkébe mélyed.
repkedő pillangó képében az életkedv jelenik meg, de a pillangó egyben szerelmi jelkép is (metafora). Egy pegazus szárnya is nevetségesnek tűnik, a költő életkedve, szenvedélye oly nagy volt egykor. "Velője", azaz legbensőbb lényege birtokolta egykor ezt a hatalmas erőt. Tantulus = olyan lény, akit az istenek örök éhséggel és szomjúsággal sújtottak. Ez a metafora arra utal, hogy a költő úgy érzi, elherdálta ifjúkori energiáit. Világok és Idők: térben és időben is eltávolodott a vágy és a cél. Vak Here= a férfi energia lenézése önmagában, amiért nem tudta megszerezni a szeretett nőt, nem, volt megfelelő férfi.
A gyermeki álmokat, délibábokat életre hívó képzelettel mi lett? Egykor a világmindenséget akarta megismerni (a csillagokat akarta átölelni), most pedig nincs motivációja.
A vers végén megtudjuk, hogy a költő életkedvét és erejét nem az idős kor, hanem a szerelmi csalódottság pusztította el.
Ellentét jelenik meg itt: egykor az egész világot akarta felfogni, de a kedvese mosolygó visszautasítása is porba tiporta.
