14
- a fiú és a fogva tartó anya -
Hol volt hol nem volt, élt egyszer egy kicsi királyfi.
Voltak játékai, könyvei és mindenféle varázslatos tárgyai. Nagyon készült rá, hogy egyszer majd híres és jó uralkodó lesz, akire a népe büszke lesz.
De volt neki egy csörgősipkás bolondja is, aki azt mondta, hogy nincs szüksége semmilyen tudásra se, majd ő segít a birodalmat kormányozni.
A bolond színes játékokkal és szép holmikkal kápráztatta el a kis királyt és mindig megdicsérte, hogy milyen szépen játszik.
A kicsi király inkább nem is járt ki a birodalmába, nem szerzett tapasztalatot a világban, és nem fogadott tanácsadókat sem, csak a bolondra hallgatott, mert így kényelmesebb volt. Mindenben úgy tett, ahogyan a bolond javasolta. A bolond irányította a királyt és a király birodalmát.
A kis király felcseperedett és szeretett volna világot látni, de a bolond azt kérte, hogy ne hagyja őt egyedül, ezért a király nem ment messzebb az udvar végénél.
Egy nap megpillantott egy királylányt, aki megtetszett neki, és játszottak, beszélgettek. A királylány megszerette a fiatal királyt.
A bolondnak azonban ez nem tetszett, mert ő csak magának akarta a királyt, ezért a királylányt messzire elűzte.
A királylány várta a királyt, aki nem jött mert azt gondolta, hogy jön majd másik királylány és lesz majd játszótársa.
De a birodalomban híre ment, hogy egy bolond irányítja a királyt és mindenki kinevette ezért, senki se akart vele barátkozni. A király sértetten bezárkózott.
A bolond elzavarta az aggodalmaskodókat és megnyugtatta a királyt, hogy minden rendben, hiszen a népének a kacagása messzire hallatszik.
Olyan messzire elhallatszott a kacagás, hogy a szomszédos birodalmak uralkodói összefogtak és leigázták a birodalmat.
A király lakosztályára rácsot tettek... így került börtönbe, amiért elvesztegette az országát. Nem ismerte meg a népét, és nem élt egy percet sem, a saját szobájának foglya maradt.
Amikor megértette, hogy hagyta magát megvezetni és ezért elveszített mindent, megbolondult. Egyedül búslakodott a zárkájában és nem beszélt, nem mosolygott.
Már a csörgősipkás bolond se ugráltatta többet. Ott éltek egy fedél alatt és nem beszéltek egymással. A szépreményű csodabirodalom bolondok országa lett.
A nép azután hamar elfeledte a két bolondját, mintha sosem lettek volna.
-----------
A történet ihletője egy Fiú, aki a kontrollmániás, neurotikus anyjával él. A Fiú ma már felnőtt ember, de az "idomítás" és az erős kontroll hatására képtelen elhagyni az anyját. Minden önálló tettét vagy gondolatát bűnnek éli meg, ezért inkább bezárkózik és tűr.
Sok fiatal él bűntudatkeltő szülő keze alatt úgy, hogy közben lemond a saját életéről.
Ez a történet Nekik szól.
A megszabadulás a felismerésnél kezdődik.
