Az idézet Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek című könyvéből való.
Egy olvasmány értékét az író és az olvasó együtt adja. Mert az író felelőssége, hogy olyat írjon, amiben az olvasó el akar merülni, olyan figurákat szerepeltessen, akikkel az olvasó azonosulni tud. És az olvasó felelőssége az, hogy nyitottan, a lelkét várakozással tárva merüljön el a műben, lehetővé téve, hogy az megtegye rá a hatását.
Ha valamelyik hiányzik, ha az író vagy az olvasó lelkesedése hiányzik, akkor a könyv nem ér célt.













