183
jelentése:
- visszautasítják mint kérőt
- elutasítják az ajánlatát
Egy legenda szerint középkori szokás volt, hogy a toronyszobában őrzött várkisasszony úgy fogadta a szeretőjét, hogy hosszú kötélen egy nagy kosarat eresztett le és a lovagot felhúzta a szobájába. Ha az udvarlót a kisasszony elunta, akkor lyukas kosarat küldött érte vagy rosszabb esetben csak félig húzta fel és ott hagyta lógva félúton, hogy reggel aki meglátja, kinevesse.
Könnyen elképzelhető, hogy az a várkisasszony, amelyik kézi erővel felhúzta a lovagját, nem annyira passzolt össze a lovaggal, amelyiket így fel lehetett húzni. Ez inkább csak mese.
A szólás azért terjedt el szerte Európában, mert a középkor legfőbb költője, Vergilius írt egy mesés verset, melyben szíve hölgye éppen őt tette csúffá úgy, hogy félig leeresztett kosárban hagyta függni reggelig, mert közben megérkezett a másik szeretője és inkább néki kedvezett. Így mikor reggel felébredtek az emberek, a költő úgy hitte, egész Róma rajta nevet.
Sok helyütt élt a szokás, hogy a nem kívánt szeretőnek jelzésül a hölgy egy félig leeresztett kosarat vagy egy lyukas kosarat lógatott ki az ablakból, amikor a legény arra járt.
Balassi Bálint 1577-ben így ír bátyjának:
"Ami Ilonka dolgát illeti per parabolás megadatik értenünk az mihez kelljen magunkat tartanunk, mert nem akarnám, hogy esmét kidőlnék az kosárból." = remélem, hogy Ilonka megmondja végre, hogy mit vár tőlem, mert nem szeretném újra elszenvedni a visszautasítását... vagy azt, hogy kiesek a kegyeiből (és ne tehessem többé magamévá)
Hazánkban vidéken is szokássá vált lyukas kosárral jelezni a lánykérés elutasítását. Összeveszéskor úgy, hogy lukas kosarat dobtak a kérő után. Szelídebben pedig úgy, hogy kosarat akasztottak ki a lányos ház kapufájára. És leshették a szomszédok a választ.
Innen származik a "kikosarazza" kifejezésünk.
Egy kunsági ember így emlékszik erről: "Illett vót, hogy a legszerelmetesebb lyány is kéresse magát. Nyóc nap múlva újra ünneplőbe öltözött a keresztapa s a legény, s úgy ment a lyányos házho. Ha nem vót kedvező a gondolkozás eredménye, egy lyukas kosarat akasztottak ki a kapufélfára: a legény "kosarat kapott".
Az ilyen lányos házaknál egy nagy szeg volt a kapufélfán, arra akasztották ki a kosarat vagy a legény szűrét ("kiteszi a szűrét") visszautasítás esetén. Ha reggelig nem került ki se kosár, se az ott felejtett kabát, akkor a legény örülhetett, mert szívesen látták.
