566
La Fontaine:
A kakas, a macska és az egérke
Világlátni ment egyszer az egérke.
A hegyen túl két állat jön feléje.
Két lábon jár, szivárványlik az egyik,
lába piros, feje búbja vereslik.
Iszonytató! Bezzeg kedves a másik,
bajsza alatt nyájas mosoly cicázik,
a bundája mintha volna bársonyból,
s hozzá milyen gyönyörűen dorombol!
Szól magában az egérke: " Be édes!"
Hajtaná is már a fejét a szívéhez.
De a másik egy rettentőt rikácsol!
Az egérke majd kifut a világból.
Szedi lábát, rohan lélekszakadva.
Otthon lassan megnyugtatja az anyja,
s hogy a béke elárad az egérkén,
kérdi: "Mitől ijedtél meg szegénykém?"
Mindent elmond egérke a mamának.
Az fölsikolt: "Ó, te csacsi kis állat!
Macskát láttál, fölfalt volna a ravasz,
ha nem riaszt el barátunk, a kakasz."
(na jó, eredetileg kakas, de így jobb)
mese itt:
Ez a fabula az igazi példája annak, hogy ezek itt állatbőrbe bújt emberek.
Az egérke elindul a nagyvilágba és meglát egy kakast, akit ijesztőnek talál. Azután lát egy macskát is, aki pedig tetszik neki, ezért már majdnem odabújik hozzá, de a kakas rárikolt. Ettől az egérke úgy megijed, hogy hazaszalad és otthon az anyukája elmondja neki, hogy majdnem hozzábújt egy macskához, de a kakas megmentette.
