486
La Fontaine: A róka és a gólya
Meghívta a gólyát a róka egyszer
ebédre,
s egy lapostányért tett, színig levessel,
elébe.
A gólya éhes volt, de hosszú csőre
miatt egy jóízű kortyot belőle
nem ehetett.
A róka nézte, falt és nevetett.
Aztán a gólya másnap visszahívta
a rókát.
Palackban gőzölt a sokféle ritka
finomság.
A róka éhes volt, de csak szagolta
az ételt: nem ért a palackba az orra.
Éhen maradt,
s a gólyáé lett a sok jó falat.
A lakoma végén, mikor fölálltak:
"Remélem
- szólt a gólya -, éppoly jónak találtad
ebédem,
mint én tegnap a tiédet, barátom;
konyhádon tanult főzni a szakácsom."
A róka csak
nézett, s korgó gyomorral elszaladt.
a vers:
Meghívta a róka a gólyát magához és tányéron kínálta neki a levest, ezért a gólya a hosszú csőrével nem tudott enni. A róka még ki is nevette. Aztán a gólya hívta meg a rókát és palackban kínálta az ételt, amibe a róka orra nem fért bele. A róka éhen maradt, a gólya pedig beszólt neki.
"nálad tanult főzni a szakácsom" = ne várj tőlem jobbat, mint amit én kaptam tőled
