331
La Fontaine:
A városi és a mezei patkány
Palotában a patkány szép kövér.
Bezzeg társa a mezőn ösztövér.
Megszánja a kövér a soványat.
"Holnap - mondja - ebédre elvárlak."
Szőnyegen volt terítve az ebéd.
Falatozzák vígan a pecsenyét.
De hirtelen megzörren valami:
a szomszédból lépteket hallani.
Fut a gazda, a vendég utána,
menekülnek a terem zugába,
ott lapulnak a lyukban. Kérdezi
a városi patkányt a mezei:
"Mi ez pajtás? Bujocska?" - "Tán kocsi
ment az utcán - hebeg a városi
pironkodva. - Megesik gyakorta.
Folytathatjuk. Most jön majd a torta."
Ki se mondta: valaki megint lép.
A két patkány a lyukban ül ismét.
A mezei azt mondja:"Köszönöm:
jó ebéd volt, de nekem nem öröm.
Holnap inkább gyere majd te hozzám.
Nekem ugyan nincs ilyen dús portám,
nem tálalok pecsenyét szőnyegen,
de amim van, nyugodtan ehetem."
a vers itt:
A palotában kövérre hízott patkány meghívja a sovány mezei patkányt. Nem tudnak nyugodtan enni, mert a palotában folyton jönnek-emennek az emberek és az ott lakó patkány félti az életét. Végül a mezei meghívja másnapra magához a kövér patkányt, hogy megtudja a másik, milyen az, amikor keveset ugyan, de nyugodt körülmények közt lehet enni.
