Mátyás király éppen a Bakonyban vadászgatott, amikor megszomjazott, ezért beszólt a Nagyvázsonyi klastromba (kolostorba) a barátoknak, hogy hozzanak inni neki. A szerzetesek, azonnal szaladtak a legjobb borukkal, de Mátyás azt mondta, hogy túl meleg vana boriváshoz.
Meghallotta ezt a bivalyerős molnárlegény, Kinizsi Pál, aki egy korsó vízzel szaladt a királyhoz. De a szerzetesek azt mondták neki, csak nem akarja így felszolgálni a királynak a korsó vizet. Hol marad a tálca? Visszaszaladt Pál a malomba és egy malomkövet hozott gyorsan és azon kínálta a királynak a korsót.
Mátyásnak úgy megtetszett Kinizsi, hogy azon nyomban nekiajándékozhta egész Nagyvázsonyt és bevette a seregébe.
Kinizsi Pál kitartóan vívott a törökök ellen , nem akadt legyőzőre. Ám egyszer Mátyás követként akarta őt a törökökhöz küldeni, de Kinizsi vonakodott. Mátyás pedig úgy bíztatta: - Menj csak nyugodtan. Ha a törökök a fejedet veszik, én harmincezer török fejet vágok le a Tiédért.
- Értem királyom, de a harmincezer fej közül egy se illik majd olyan jól a nyakamra, mint ez a mostani.












