jelentése:
- Mátyás után senki se képviseli a szegényeket és elnyomottakat
- sokszor tréfából mondják, hogy nincs hova fordulni elégtételért, igazságért
A szólás a 16. században alakult ki, amikor már nem szenvedett senki Mátyástól, ezért a róla tudatosan kialakított kép megszilárdulhatott az emberekben. A csodás történeteket ugyanis, amik Mátyás legendás ítélőképességét, bölcsességét és leleményességét hirdetik, fizetett történetírók találták ki, akiknek ez volt a munkájuk. Mátyás a legjobbakat igen gazdagon jutalmazta, és gondoskodott róla, hogy a bölcs és igazságos király képe maradjon fenn róla az utókor számára. Amúgy szigorú, kemény és kegyetlen ember volt, a nép nem igazán szerette. Mátyás előtt évszázadokig és uralkodása alatt sem volt pártfogója a szegények és az elnyomottak igazságának. Mátyás azonban azzal kedvezett a szegényeknek, hogy szívesen nevelte vagy alázta meg a nemeseket nagy közönség előtt, és az ingyen cirkusz már akkor is tetszett a népnek.
Érdemei inkább a politikai és hadvezéri teljesítményében voltak kiemelkedőek.













