jelentése:
- az önteltség eltorzítja az ember jellemét és az ő bukásához vezet
- A gőgös ember nem látja a veszélyt, nem ismeri el hibáit, ami végül a vesztét okozza.
Az idézet forrása: a Biblia, Példabeszédek könyve 16:18
Az öntelt ember nem kérdez, nem bölcs, egyszerűen kijelenti a saját felsőbbrendűségét. Nem a tudásra alapoz, hanem az önhittségre. Úgy tesz, mint aki hozzáértő és felsőbbrendű. Az első számú ellensége a bizonytalanság, a kétség. Igyekszik elkerülni minden olyan helyzetet, ami lerántaná róla a leplet, hogy csak megjátssza a magabiztosságot, de nem tud semmit. Önmagáról nem is akar tudni semmit, önvak.
Ha egy irányító ember az önteltségében nem hallgat senkire, csak saját magára, aki elvakultságánal fogva nem lát rá a helyzetre, előbb-utóbb hibázni fog. Mivel ekkor sem lesz belátó az önteltség miatt, ezért újabb és újabb hibákat követ el, a bukása biztosnak mondható.
Az alapgondolat az ókori görög Szókratésztől, a filozófia első nagy alakjától való.












