2955
Ki viszi át a szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
A tapicskolásról az önsajnálatban.
javaslom, hogy fusd át a verset, nem hosszú
időmértékes filozofikus ars poetica, dal
Mi mást tehetne az ember, 1956 után, amikor hazánk legfontosabb forradalmát leverték, a pillantásnyira hitt szabad lélegzetünket elfojtották....?
Mi mást tehetne az ember, mikor szeretett felesége, társa és barátja hosszú betegségben haldoklik.....?
Mi mást tehetne az ember, minthogy vállalva a legnagyobb küzdelmet:...vívódik magával az önsajnálat setét mocsarában.
A tanár azt akarja hallani, hogy a vers a költői elhivatottságról, a költészet mágikus hatalmáról szól, ami majd a költővel együtt száll a sírba és akkor a világot hatalmas veszteség éri:
a szem, amely fürkészi e világ varázs-titkait, lezárul,
a lélek, aki a világ mozgatója, elpihen....
a metaforák jelentése: (zárójelben írom azt, amit a tanár belehallott)
"Létem ha végleg lemerült" = amikor halálra iszom magam
(ha elszenderülök az öregségben)
"ki imád tücsökhegedűt?" = ki fogja a tökeit vakerászni a réten, ha már nem leszek?
(a tücsök a meg nem értett művész kisebbrendűségi komplexusa)
"Lángot ki lehel deres ágra?" = ki hozza el a tavaszt ha meghalok, mert eddig én végeztem ezt is Isten helyett
(a dér az élettelenség, a láng a teremtő erő)
"Ki feszül föl a szivárványra?" = mutass valamit még, amit nem akartam meghágni nagy ihletettségemben
(a szivárvány az Istennel való szövetség jelképe, erre szövetségre azonban Jézus feszült rá)
"Lágy hantú mezővé a szikla csípőket ki öleli sírva?" - mindenről csak arra tudok gondolni...
(a termékenységi képek a költői ihletettségre utalnak)
"ki becéz falban megeredt hajakat verőereket? - érzékeled, hogy mekkora úvanagy veszteség vagyok?
(a falba zárt ember a költő, az áldozat, az élet feláldozása azért, hogy az ember élhessen)
"S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?" = ki pótolja a káromkodásomat? mert nekem még a tehetetlenségemben is isteni erő lakozik
(kiábrándultság, csalódottság, tehetetlenség, mert a felépített ideák elérhetetlenek)
"Létem, ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt! "= ki tud nálam nagyobbat ordítani?
( a költő költőként hal meg, mielőtt új ideáit (a katedrálisát) belakhatta volna)
"S ki viszi át fogában tartva a szerelmet a túlsó partra?" = /a szexuális aktus beteljesedik/... és ki fog szexelni helyettem, ha én nem leszek?
(a szerelem a költészet, melyet a költő mint a kölykét mentő állat a szájában tartva menti )
Az egész mű a költői lét értelmére kérdez rá - vagyis a társadalomnak szüksége van rám... valaki mentsen meg az önsajnálattól, mert így nem tudom megmenteni a világot!!!
