Népi hangú és a népi folklór (= néphagyomány) elemeit tartalmazó eredetileg énekelve előadott népművészeti alkotás.
Jellemzői: az egynemű érzelem (= a dal végig vidám vagy végig kesergő) és az egyszerű kifejezésmód. Témájában és nyelvezetében megőrzi szülőföldje jellegzetességeit.
Kezdetben szájhagyomány útján terjedtek a népdalok, később lejegyezték őket. Legnagyobb népdalgyűjtőink:
Kodály Zoltán
Bartók Béla
Kriza János.
A XIX. században, a romantika korában kedvelték a költők, igyekeztek népdalszerű költeményeket alkotni. Ennek kimagasló művelője volt Petőfi Sándor.








