166
Blaise Pascal 17. századi francia fizikus, matematikus és bölcselkedő, kötözködő vitatkozó többek között komolyan tanulmányozta a minden, a semmi, az Isten és az ember fogalmát. Amikor a gondolatait és hitét erősen támadta a kortársa, a tudományok megszállottja René Descartes, Pascal ezzel a gondolatmenettel vágott vissza:
"Tegyük mérlegre, mit nyerhetünk vagy mit veszíthetünk azzal, ha Isten létezésére fogadunk. Értékeljük eme eshetőségeket. Ha nyersz, mindent elnyersz, ha viszont vesztesz, nem veszítesz semmit. Fogadj tehát tétovázás nélkül az Ő létezésére."
Az elmélet természetesen csak akkor állja meg a helyét, ha hisszük, hogy az Istenbe vetett hit mindenható előnyökkel jár. De feltételezhetjük, hogy vallásfilozófusként Pascal a mennyországba jutásra gondol, amikor azt mondja: " mindent elnyersz". A Biblia több helyen is szól arról, hogy mi mindennek kell megfelelni ahhoz, hogy az ember üdvözüljön (=mennyországba jusson), de az Istenbe vetett hit még bőven kevés hozzá.
Pascal szerint azonban a hit az élet szépítője, a lélek gyógyítója is, és ebbéli meglátása a hitet a tudomány fölé emeli:
A tudomány azt mondja: "scio” (=tudom), az agynak ad igazat
a hit "credo" (=hiszem): a szívnek ad igazat.
És tudjuk, hogy a boldogság útján a végső szót a szívnek kell kimondania.
