874
ITT ÁLLOK A RÓNAKÖZÉPEN...
Itt állok a rónaközépen,
Mint a szobor, merően.
A pusztát síri csend födé el,
Mint elfödik a halottat szemfödéllel.
Nagymessze tőlem egy ember kaszál;
Mostan megáll,
S köszörűli a kaszát...
Pengése hozzám nem hallatszik át,
Csak azt látom: mint mozog a kéz.
És most idenéz,
Engem bámul, de én szemem sem mozdítom...
Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom?
Arról szól, hogy Petőfi áll a rónán és erősen megnézik egymást a kaszáló emberrel.
Mondjuk úgy, hogy ezek a 'Felhők' ciklusos írások nem Petőfi mester fő művei. Ezek ugyanis nem igazi versek, nem kész költemények, hanem amolyan befejezetlen vázlatok. Tehát vagy olyan igénytelenné vált Petőfi, hogy már se formára, se mondanivalóra nem ügyelt, vagy inkább az utókor kiadta kötetben azokat az írásait, amin még nem kezdett el dolgozni.
a rövidke költeménykezdeményt itt olvashatod:
Na vajon mit gondolhat a mezei kaszás?
No Sanyika, hát nem sokat nőttél! Még mindég nem sejted mi végett húzgálom a követ a pengén, ugyi? Azé gúvasztod úgy a szimedet mint aki munkát lát. Pedig te is meg tudnád lendíteni azt a úva kaszát, ha megpróbálnád egyszer is, te. Attól megvállasodnál. Na de ne bámulj mán, mer odamegyek, oszt összeváglak, mint a szénát, te városi patkány...
Petőfinek a róna a szabadságot jelképezti. Azt a szabadságot, ahol még a kávéházi haverok előtti magamutogatást is lehet mellőzni.
Az irodalomkönyvek szerint Petőfi a kaszásban a halállal néz szembe, de aki olvasott tőle másik két verset az tudja, hogy Petőfi nagyon nem volt depressziós, szóval 23 évesen aligha parázott a haláltól.
