3196
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
a vers itt van:
Romantikus, szentimentális stílusú elégia.
Petőfi volt az első neves magyar költő, aki verset írt a feleségéhez. A költeményt egy barátja kastélyában vetette papírra, ahová nászútra mentek Szendrey Júliával. Júlia naplójegyzetéből és a költő verséből is kitűnik, hogy mindketten féltek ettől a frigytől.
A versben a nyár és a tél képei mint az ember életkorszakai jelennek meg. A költő fél a felsejlő elmúlástól, attól, hogy a házasság miatt elhamvad a szerelem, elmúlik a szenvedély köztük. Persze a költő a saját érzelmeit megingathatatlannak tartja, csak felesége hűségében nem bízik.
A magyar irodalom legjobban sikerült ütemhangsúlyos ritmizáló verse... szinte lehetetlen nem ritmizálva elmondani.
Kosztolányi szerint a legszebb magyar verssor is itt kapott helyet: "Elhull a virág, eliramlik az élet" - a hangsúlyos "L"-ek szétperegnek.
A versben minden évszak szépen festett képei megjelennek.
Az utolsó versszak kirántja az olvasót a természet lágy ölének képei közül és egy giccsesen érzelgős, önsajnálós temetői képpel veri arcba. A fájdalmas gondolat nem az, hogy elszakadnak egymástól a szerelmesek, hanem az, hogy Júlia majd újra férjhez megy és nem fogja egész életében büszkén siratni a nagy szabadságharcost.
A verset többek szerint éppen a jóslat beteljesülése tette híressé.
Júlia újraházasodott alig fél évvel Petőfi eltűnése után. Nagyon szerette Petőfit, de a pénzt és a rangot még jobban, így a kis Petőfi Zoltánnal új, pénzesebb megoldás után nézett. Második házassága nem volt boldog, különösen, hogy leköpködték az utcán, amiért nem ápolta férje emlékét. Új férjét idővel elhagyta, és magányosan, szegényen halt meg.
Emlékét megőrizzük és mindannyiszor szeretettel eszünkbe jut, amikor március 15-én olasz mintára megvarrt kokárdát látunk, mert Júlia is így varrta az elsőt a költőre.
