279
A reformáció szó latin eredetű, jelentése:
újjászervezés, megújítás.
A reformáció a 16. században lezajlott hitújítás, egyházszakadás, amikor a római katolikus egyházból kiváltak a protestáns felekezetek.
Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes nyíltan vállalta eltávolodását a korrupt római egyházi vezetéstől és tanait szorosan a Biblia tanításait követve fogalmazta meg. Elítélte az egyházi kizsákmányolást, a pápa és a papság teljhatalmát. Tanaiban kiemelte a Szentíráshoz való hűséget, hogy ne a pap prédikációira (irányítására) hagyatkozzon a nép, hanem a Biblia tanítására.
Luther a Biblia alapján kijelentette, hogy csakis Isten adhat feloldozást a bűnösnek, aki bizonyára feloldozást nyer, ha bűnbánatot gyakorol. (Addigra az egyház már pénzért árulta a búcsúcédulákat = belépőket a Mennyországba.)
Luther Márton 1517-ben függesztette ki a 95 tételét, ezt tekintik a reformáció kezdetének.
A bankárok, akik nem akartak adózni Rómának, jelentősen támogatták Luther törekvéseit, hogy ezzel csökkentsék Róma hatalmát. De a reformokat sürgették és támogatták a humanista mozgalmak is. Többen bíztak abban is, hogy a reformáció előretörésével megszerezhetik az egyházi földeket, vagyonokat. A mozgalmat így semmi sem állította meg, jelentős átalakulásokat hozott Németországban és Angliában, de egész Európára hatással volt.
