237
A romantika a klasszicizmust váltotta fel, de kezdetben egyszerre voltak jelen.
19. - 20. század.
Az emberek csalódtak a felvilágosodás eszméiben, mert azok nem a békés és bölcs emberi társadalmat hozták el, hanem egy véres forradalmat, egy európai háborút. Ez a francia forradalom utáni kiábrándulás tekinthető a romantika forrásának.
Az új irányzat szembefordult a klasszicizmus szabályaival, és meghirdette a művész szabadságát, az egyéniség kultuszát, a művész tehetségére koncentrált.
A romantika műalkotásait és művészeit gyakran szélsőséges érzelmi megnyilvánulások és az elvágyódás jellemezték. Az alkotó megfogalmazta a valóságból való kiábrándulását. A művészetben helyet kapott a dicső nemzeti múlt, az egzotikus távoli kelet, a természet, a fantázia, az álomvilág vagy éppen a népi kultúra világa.
A romantikus művészek a múltat értékesebbnek tartották a jelennél, ezért a múltba vagy a képzelet világába menekültek. A költő a semmiből teremt új világokat, prófétának, látnoknak tartja magát. A költő utat mutat a népnek, a nemzeti függetlenségi törekvések szólójává válik.
A stílust egyéniségkultusz és eredetiségkultusz jellemzi. (a kultusz = kordivat, hype-olás)
Előtérbe kerül a szenvedély, a rajongás, és az irracionalitás. Jellemző a felfokozott életérzés, a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom, a forradalom, túlzott életöröm... festői líraiság. Patetikus, humoros és ironikus hang is jellemezheti
A cselekmény többnyire kalandos, fantáziadús és szövevényes.
Zenében Schubert , Wagner, Verdi, Mendelssohn, Chopin, Dvořák, Muszorgszkij, Debussy, Liszt Ferenc, Bartók Béla stb., festészetben Francisco Goya, Eugène Delacroix voltak a legkiemelkedőbbek e korszakban. Irodalomban:
E. T. A. Hoffmann
Grimm fivérek
Puskin
Vörösmarty Mihály
Csokonai Vitéz Mihály
Berzsenyi Dániel
Petőfi Sándor
Arany János
Kölcsey Ferenc
Jókai Mór
Mikszáth Kálmán
