631
JÚLIA
Szenvedélyes ifjú hölgy, a nehézségek ellenére a szíve vezeti, nem mond le a szerelemről.
Júlia nem naiv, mindvégig tudja, hogy a tiltott szerelemmel nagyot kockáztat, de bátran vállalja ezt.
Reméli, hogy a sorsuk jóra fordul Rómeóval, de a balsejtelmek ott ólálkodnak körülötte. Örömmel megy férjhez a szerelméhez és a nászéjszakát is együtt tölti vele.
Amikor Tybalt Rómeó kardjától meghal, nem ítéli el Rómeót, hiszen tudja, hogy ha nem öli meg Tybaltot, akkor Tybalt ölte volna meg Rómeót.
Sokkal könnyebb lenne Júliának, ha egyszerűen teljesítené a szülei akaratát, ő azonban kitart a szerelme mellett és érthetetlen számára a sok gyűlölség és képmutatás, ami körülveszi. Éretten és becsületesen viselkedik, jelleme tiszta és ez kiemeli a többi női szereplő közül.
A férjéhez mindvégig hű marad és a halálba is vele tart. Gyermeki lénye sok megpróbáltatáson át jut el ahhoz az asszonyi helytállásig, melyben önmagát áldozza a szerelemért.
RÓMEÓ
Rómeó mindvégig az érzelmeit követi, hangulatember, de szenvedélyes és mély érzésű ifjú. A baljós események között sodródik és érik közben naiv gyerekből felelős férjjé, közben gyilkossá és bujdosóvá lesz, mert szinte sosem cselekszik tudatosan.
Bátor és szerelméért sok mindenre képes, de lehetne kicsit rátermettebb és okosabb, előrelátóbb. A drámabéli ábrázolás egy elhamarkodott és naiv, de alapjában véve derűs figura, akire erősen hat a körülötte lévők hangulata és gondolkodása. A szülei ősin gyűlölködése, Tybalt piszkálódása, de Benvolió éleslátása is.
Rómeó nem tragikus figura, sodródik az eseményekkel, nem elemzi az élethelyzeteit, nem viselkedik következetesen és miatta mindvégig bízik az olvasó a beteljesedésben, a naiv boldog befejezésben, az éretlen fiú szerencsés sorsfordulatában.
MERCUTIO
Ő a drámában a súlyosság ellentéte, a bolondos, izgága, örökmozgó, szellemes,, nyughatatlan örökké szárnyaló és tréfálkozó figura.
Mercutió monológjában Máb királynő képének megjelenítésével a sötét titkok sejtelme jelenik meg. Mercutió korai halála a bolondozás és könnyű szárnyú tréfálkozás halála, amely előrevetíti, hogy a mű egy nagy tragédiával ér véget. Mercutió Rómeónak barátja, bizalmasa és hű társa is, aki nem nyugodt, ha nincs Rómeó a közelében.
Mercutiót ellentmondások lengik körül: ő a tréfamester, de ő a drámai helyzet elindítója is. Halála a cselekmény fordulópontja, hiszen Rómeó miatta öl. Látszólag céltalanul teng-leng a műben és csak tréfálkozik, ugyanakkor az egyik legfontosabb személy és a legerősebb karakter is.
Általában a dráma legjobb szerepének tartják.
BENVOLIO
Szelíd és visszafogott Benvolió hercegi rokon, ő a jófiú, aki figyel, de nem avatkozik be igazán. Mindenről tud, de magától nem beszél, csak ha kérdezik. Becsületes és figyelmes, érdeklődő, és olyan arc, aki együtt vana többiekkel, szívesen mókázik, ha lehetőség van rá. Ő figyelmezteti Rómeót Tybalt halálakor, hogy menekülnie kell, különben megölik. Átlátja tehát a helyzetet, de nem avatkozik bele a dolgok menetébe. Jó barátja Rómeónak, de pártatlan marad, amikor a herceg kikérdezi.
TYBALT
Tybált nem a becsület embere, inkább gyűlölködő, vérszomjas, az indulatai megszállottja, ezzel magát is és másokat is bajba sodor. Nincsenek Tybaltban aljas szándékok, de ennyi indulat előrevetíti a tragédiáját, ami be is következik.
PARIS
Kevéssé rajzolódik ki a fiatal gróf jelleme, mivel elnyomja Paris érdektelen jelenségét a szerelmesek szenvedélye. Paris is szerelmes, de semmit sem tesz Júliáért, meg sem akarja ismerni és az érzéseire sem kíváncsi. Valójában egy kellemetlen betolakodó a drámában, aki tovább nehezíti a dolgok alakulását. Ő is a szerelem áldozata lesz, hiszen Rómeó öli meg a kriptánál, de önző és agresszív viselkedése akadálya az együttérzésnek, ellenszenvet vált ki.
DAJKA
A dajka a humoros női szereplő, aki a súlyos drámai helyzeteket ellensúlyozza a cserfes karakterével.
Júlia egyetlen barátja, segítője és tanácsadója kellene, hogy legyen, de a véleménye aszerint változik, hogy mit kíván Capuletné és a család feje.
Kapható volt egy kis cinkoskodásra, hogy beszéljen Rómeóval, hogy lesz-e esküvő... de nehéz helyzetben nem lehet rá számítani, semmit sem kockáztatna Júliáért. Mindig a legkönnyebb utat választja, és Capuletéknek megfelelni a legegyszerűbb.
Amikor Júliát össze akarják kényszeríteni a szülei Paris-szal, a dajka képmutató módon, rögtön Parist kezdi dicsérni, mint egy kerítőnő. A Dajka a szerelem árulója, akit Júlia végül megvetéssel hagy maga mögött.
Nagy óbégatást rendez Júlia halálakor, de igazan talán a lány halála sem érinti meg, mindig úgy helyezkedik, hogy előnyére váljon.
ESCALUS, VERONA HERCEGE
A közrend őre és a civilizáció harcosa, amikor barbárrá fajulnak az események, beavatkozik.
Azt, hogy pártatlanul mindenek felett áll, az is jelzi, hogy mindkét családnál vannak rokonai (Mercutió, Benvolió és Paris)
Igazságos és békítő szándékú: igyekszik megakadályozni a további vérontást azzal, hogy Rómeót száműzi és nem halálra ítéli.
LŐRINC BARÁT
Lőrinc barát kissé komikus figura, aki paradox módon jelentősen hozzájárul a drámai fordulatokhoz. Nemes szándékú, de tanácsai mit sem érnek, hiszen sokkal súlyosabb a viszály, mintsem a jó tanácsok megoldhatnák. Mégis mindenki hozzá fordul hiszen ő mindenki bizalmasa és gyóntatója.
Lőrinc barát a cselekmény drámaiságának egyik legfőbb szereplője: a tragédia elkerülésének útját keresve egyre kétségbeesettebb eszközökhöz nyúl, ami végül a végzetébe sodorja a két szerelmes fiatalt. Amikor bebizonyosodik számára, hogy a tervei kicsúsztak a kezéből és a helyzet menthetetlen, magára hagyja Júliát és elmenekül.
CAPULET-EK
A családfő a mű kezdetén unott ember, aki a letűnt ifjúságát siratja.
Capuletné nem anyáskodik, nem jelent sem biztonságot, sem melegséget. Júlia egy rideg, számító családban él, ahol csak eszközt jelent a család jobb anyagi körülményeihez, rangjához.
Leginkább ők a felelősek a lányuk haláláért, hiszen Júliának esélye sem volt, hogy őszintén kitárja a szívét. Az apja kész tények elé állította: vagy elfogadja Parist férjnek vagy haljon meg.
MONTAGUE-K
A Montague család feje a dráma legnagyobb vesztese, hiszen a fiát és a feleségét is elvesztette.
Montague-né meghalt, amiért száműzték a fiát.
