1080
Bájoló
Rebbenő szemmel ülök a fényben,
Rózsafa ugrik át a sövényen,
Ugrik a fény is, gyűlik a felleg,
Surran a villám, s már feleselget.
S már feleselget fenn a magasban,
Fenn a magasban dörgedelem vad,
Dörgedelem vad, dörgedelemmel,
Dörgedelemmel, s kékje lehervad.
S kékje lehervad, lenn a tavaknak,
Lenn a tavaknak, s tükre megárad.
S tükre megárad, jöjj be a házba,
Jöjj be a házba, vesd le ruhádat.
Vesd le ruhádat, már esik is kinn,
Már esik is kinn, már esik is kinn.
Vesd le az inged mossa az eső,
Mossa az eső össze szívünket.
Rebbenő szemmel ülök a fényben,
Rózsafa ugrik át a sövényen,
Ugrik a fény is, gyűlik a felleg,
Surran a villám, s már feleselget.
S már feleselget fenn a magasban,
Fenn a magasban dörgedelem vad,
Dörgedelem vad, dörgedelemmel,
Dörgedelemmel, s kékje lehervad.
S kékje lehervad, lenn a tavaknak,
Lenn a tavaknak, s tükre megárad.
S tükre megárad, jöjj be a házba,
Jöjj be a házba, vesd le ruhádat.
Vesd le ruhádat, már esik is kinn,
Már esik is kinn, már esik is kinn.
Vesd le az inged mossa az eső,
Mossa az eső össze szívünket.
Nánánná...
Szabó Balázs Radnóti Miklós Bájoló című versét dolgozta fel.
Szabó Balázs átiratát, tehát a dalszöveget itt olvashatod:
Az üde tavaszi vers Radnóti szerelmi boldogságát énekli meg, ami még a külvilág viharain is átragyog.
A vers végig könnyed, játékos.
"rózsafa ugrik át a sövényen" = előugrik a szépségével, kitűnik a sövény zöldjéből
A költő a szépséget, játékosságot látja, keresi mindenben, még a készülő vihar sem jelent veszélyt
(A fény a költő életében a szerelem, a felesége.... a sötét vihar a közelgő háborúra utal)
Bent aházban nem gondolnak a kinti viharra, összebújnak, szeretkeznek.
Szabó Balázs lelkével szépen összecsendül ez a dal. Tökéletes a könnyedségével, a szinte fütyörésző ifjúi frissességével és a hegedű húzásával és művészi játékával. Gazdag és pazar mint egy tavaszi rét eső után.
A vers szövege, kicsit részletesebb és érthető értelmezése :
Radnóti- Bájoló
