1080
- Benedek Elek gyűjtése -
Egyszer egy szamár elindult világot látni és találkozott az oroszlánnal. Az oroszlán még sosem látott ilyen állatot, kérdezte, hogy ki ő? A szamár azt mondta, hogy ő a bárányok királya.
– No, ha király vagy, – mondta az oroszlán – akkor húzd le azt a fát a földre.
"– Húzd le elébb te, – mondotta a szamár – aztán én is lehúzom. "Lehúzta az oroszlán a fát, de közben a szamár belekapaszkodott, ezért amikor a fa visszacsapódott, messzire repítette. Egy bokor tövében ért földet, és egy nyúlra esett, amelyik rögtön kiterült. Nagy diadalmasan be is mutatta a szamár az oroszlánnak, hogy ilyen erős. Az oroszlán azt mondta, tegyenek még egy próbát. Jól van, - mondta a szamár - "de azt előre megmondom neked, hogy ha a fél fülemet hátracsapom, akkor még csak fél haragban vagyok, de mikor a másik fülemet is hátracsapom, akkor szaladj, amerre látsz, mert különben vége az életednek."
Az oroszlán máris menekült. Útközben összefutott a farkassal. A farkast kíváncsivá tette a bárányok királya, meg akarta nézni. Azt javasolta, hogy kössék egymáshoz magukat nyírfa gúzzsal (= nyírfa kéregkötéllel), és akkor erősebbek lesznek. Visszamentek összekötve. De amikor meglátta őket a szamár, hátracsapta az egyik fülét. Az oroszlán megijedt. De amikor a másikat is hátracsapta, akkor az oroszlán szaladt, ahogy tudott, még a farkast is magával rántotta, de annak megszorult a gúzs a nyakán és tátott szájjal kimúlt. Az oroszlán azt hitte, rajta nevet, kiverekedte magát a gúzsból és világgá szaladt.
