230
Egy bölcs öregasszony, egy igazi földasszony, kint élt a természetben és a maga szerény életmódjára tanította a leányát is. Minden nap tizenkét lopótöknyi vizet hozott egy hegyi forrásból és ezért tizenkét falat kenyeret kapott fizetségül. Egy napon arra járt a cár, akinek meghalt a felesége, és amint meglátta a dolgos asszonyt, azt gondolta, hogy jó anyja lenne a fiának.
Odalépett az asszonyhoz:
- Én vagyok a cár és szükségem lenne egy jó asszonyra. Akarsz-e a feleségem lenni?
(A cár tehát nem törődik az asszony lényével, nem érdekli, hogy ki ő, csak az, hogy hasznos legyen.)
Az asszony belemegy a házasságba és bekerül az udvarba, ott azonban gonosszá válik, hiszen elkerülve a saját természetes élőhelyéről, nem lehet boldog. Irigy és kapzsi lesz, mindent a saját lányának akar, és a cár fiát igyekszik kitúrni a palotából. Végül sikerül a cárt maga mellé állítania a fiúval szemben, akit kitaszítanak és koldussá válik.
Magányosan vándorol mindenféle kietlen helyen., amikor egyszer egy barlanghoz ér, ahonnan sírást hall. Bemegy, és látja, hogy egy elgyötört remete siránkozik vízért. A cári fiú azonnal elszalad a legközelebbi forráshoz és a kezében hoz vizet az öregnek, aki azt mondja:
- Nincs szükségem a vizedre, te kedves vándor. Csak azt akartam tudni, hogy van még jóság a világban. Te megmutattad nekem, hogy van még együttérzés. Mit tehetnék érted?
A cár fia elmeséli a bánatát, a történetét, és a remete egy csodás furulyát ajándékoz neki, amitől öröm lesz a szívében és körülötte minden ember örülni kezd.
A fiú tovább indul, ám hírét veszi, hogy a birodalmat egy sárkány fenyegeti. A cári fiú be akarja bizonyítani, méltó a nevére, de rendre kudarcot vall a sárkánnyal szemben, bármilyen fegyvert is választ ellene. Ekkor előveszi a furulyát és a gonosz sárkány elkezd zsugorodni és reszketni a félelemtől, míg lassan egy pici buborékká töpörödik és elpukkan.
(A mese mondanivalója itt az, hogyha a haragra haraggal felelünk, akkor magunk is gonosz sárkánnyá válunk. Ha azonban kifejlesztettük magunkban az öröm képességét, akkor a gonoszt is legyőzhetjük vele. )
A történet végén fény derül az asszony ármánykodására, és a cár azzal bünteti az asszonyt, hogy visszaküldi a hegyi világba, ahonnan jött.
--------------
A cári fiú és az asszony is visszakerül tehát a saját világéba, helyre áll a rend, az egyensúly. Az asszony természetbe visszatérése nem valódi büntetés, ám kell-e büntetni azért valakit, amiért bekattant a számára élhetetlen világban.
A cári fiú, aki forrásvizet hozott a remetének, a magában élő bölcsnek hozta el az élet vizét. Ez segített neki ráébredni arra, hogy a gonoszt az életigenléssel, az örömmel lehet legyőzni.
(Ez egy Bak csillagjegyhez tartozó történet)
- Claus Riemann nyomán -
