566
trubadúr = a lovagi erényeket és szerelmet megéneklő provanszi udvari költő
A trubadúrköltészet a lovagi udvari kultúra XI. - XIII. századi költészete Dél-Franciaországban, Provance-ban született. A költemények dalok, amiket pengetős vagy vonós hangszerrel kísértek és az udvarláshoz adták elő. A költők anyanyelvükön énekeltek. A trubadúr szó ófranciául azt jelenti 'találni', mivel ezek a költők nem megrendelésre írták a dalokat, hanem kedvtelésből találták ki a verseiket.
A verselés az udvartartás szórakozása volt, akárcsak a tánc és az ének.
A trubadúr egy lovag férjezett hölgyhöz fűződő szerelmét énekelte meg. A középkori udvari szerelmi felfogás szerint a valódi szerelem a házasságon kívül történhetett csak, ezért a lovag előkelő férjezett hölgyet szeretett, akinek szépségét és finom vonásait a trubadúr dicsérte. A lovag feltétlen hűséggel tartozott szíve hölgyének, aki azonban nem feltétlenül viszonozta a a szerelmét. A hölgy nem volt teljesen elérhetetlen, de nem volt könnyű meghódítani. Ha kedve volt, viszonozhatta is a lovag szerelmét.
