277
A rövidke írás egy említésre sem méltó esemény leülepedése, sem irodalmi, sem tartalmi értéke nincs. De ez az írás még Adytól is kevés.
A költő ráébred, hogy a felöltője eltűnt. Sőt, arra ébred rá, hogy mennyire kibabrált vele a sors, ő megint a körülmények áldozata.
Előbb elhagyta a néhány-éjszakás kalandja egy trombitásért (egy valódi művészért, akinek vannak érzései), azután a felöltőjét ellopta az iszákos lakótársa.
Ha Adynak volnának érzései, akkor azt érezné, hogy fázik és fázni fog egész télen, mert nincs mellette a szeretett nő és még kabátja sincs. De Ady csak azt tudja, hogy meglopták. A sors meglopta: elvette a barátnőjét (kalandját) és elvette a felöltőjét.
"Eltűnt, mint egy megbabonázott hatos." = hatgarasos, ami akkor annyi pénz volt, ami egy kis darab mézeskalácsot ért a vásárban.
A "megbabonázott" arra utal, hogy valaki megbabonázta a pénzt, hogy visszakerüljön őhozzá.
Ady mindvégig kívül marad és onnan írogat. Kívülről nézi a helyzetet, hogy nincs kiskabát.
Annyira nincs, mint értelme ennek az elbeszélésnek.
