392
A vers műfaja ars poetica.
Hangulata szenvedélyes, sodró, izzó, vibráló.
A versben minden mozgásban van: tenger, nagy vizek repítik a hajót.
A versszakok első és negyedik sora ugyanaz, ez a keret türelmetlen vágyat nyomatékosítja.
A verset nagy belső lendület hajtja előre. A szabálytalan ütemű sorok szinte repítik a művet.
Új vizeken járok
Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,
Röhögjenek a részeg evezősre.
Röpülj, hajóm,
Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse.
Az önelégült Ady (= lírai én) a hajóhoz beszél, a sorsához, önmagához, aki éppen elszáll, bocs hősként szárnyal elhozni a megfásult világba a modernséget. Illetve szárnyalna, ha nem félne az élettől, ezért biztatja magát: "ne félj!"
Szüksége is van az önbiztatásra.
A hajó a sors szimbóluma, amely áthalad az élet tengerén. A költő bátorítja magát arra, hogy merjen új vizek felé menni, újítani. Megjelenik a versszakban a meg nem értettség is: azt feltételezi, hogy kiröhögik, megvetik, amiért újítani akar.
Szállani, szállani, szállani egyre,
Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre,
Röpülj, hajóm,
Szállani, szállani, szállani egyre.
Ez a versszak a felszólítás megerősítése, nyomatékosítása.
Az " új" szó ismételgetése az újdonságot hangsúlyozza.
Új horizonok libegnek elébed,
Minden percben új, félelmes az Élet,
Röpülj, hajóm,
Új horizonok libegnek elébed.
Pozitív indoklása a vágynak, hogy az új felé menjen. Vonzza, hívja az új.
(pozitív értékszembesítés)
Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.
"Új kínok, titkok, vágyak vizén járok" - felsorolja a versihlető elemeket, (halmozza az élvezetet)
Ellentét, negatív az értékszembesítés.
"Nem kellenek a megálmodott álmok" = nem kell, amit már elmondtam vagy elmondtak, a költő új akar lenni, újat akar mondani
A sok ismétlés és fokozás nyugtalanságot kelt.
Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.
A végkövetkeztetés, a legdacosabb érv:
"Én nem leszek a szürkék hegedőse" = nem lesz átlagos emberek átlagos költője
A "hegedős" középkori énekmondót jelent, ezzel is hangsúlyozza a költő, hogy nem akar régimódi lenni senki kedvéért.
A költőnek egyre megy, hogy szent küldetés vagy az alkohol hajtja, csak legyen ihlető mámor.
A vers elején azt tudja, hogy ami van, az nem kell, hogy a meglevőből menekülni, kitörni akar. Nincs valódi cél-megjelölés, a költő el akarja hagyni az unalmas (szürke) megszokottat és új akar lenni. Menekül a régimóditól és agyhangútól, és a negatív pátosz eszközével lázad.
Ismét egy gyöngyszem, amiből süt a nárcisztikus önelégültség és gyerekség. 
A kis nárcisz kishajóval játszik, ringatja a vízen a tétova hajót, aminek egyetlen célja, hogy nézzük őt, és meglássuk benne a hős tengerészt. Nem indul sehonnan, nem tart sehová, ne keressünk benne mély filozófiát vagy szenvedélyt... Adyt önmagáért kell szeretni. Hinni kell benne kérdőjelek nélkül... mint más istenekben. Mindjárt újat mutat, már majdnem elkezdte (másoktól eltanulni, hogy mi az.)
Addig is hamarosan kitör, mert tarthatatlan tovább ez a jelen helyzet. Ugyanis untatja. Szegény semmittevő már új csodálókat akar. Ne legyenek szürkék, akik az Ady-bálványt tovább faragják... legyenek újak és előkelőbbek.
Szerencsére azóta is mindig akad új bálványfaragó a katedrán.
