3120
Ady Endre:
Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Ady szerelmi kiégése után (amikor elunta a szenvedélyes Léda-szerelmet) új asszonyt emelt magasságaiba, akit nagy gonddal választott ki a rajongói közül. Az akkor 16 éves csinos Csinszka és vagyonos földbirtokos apja rögtön feltüzelte a kivénhedt, kiégett és beteges Ady Endre.... szívét. Különösen azért, mert már folyt az első világháború és inkább szeretett volna 'másban lenni'. És persze harminc évvel fiatalabb lenni. Ezeket a csodálatos ihletett szerelmeket ma úgy hívjuk: pedofília. De akkoriban romantikának hívták, ezért kerülhet a tankönyvedbe.
A Csinszka-versek szenvedélymentesek, egy végtelenül egyszerű és naiv lányt tükröznek vissza. Ez a vers elégikus és lemondó. Ady a háborús idők okozta zavarban fél, mint egy kisgyerek, anyai érintést, anyai gondoskodást vár.
Ady sosem talált otthonra, mert nem volt rá képessége, Csinszka az öreg bomlott elméjű Adynak nem az otthont jelentette, hanem az ápolónőt sok-sok pénzzel. Ady ebben az életszakaszában már vergődik, lemond az életről, nem vágyik semmilyen szerelemre, csak kapaszkodik és retteg.
A betegesség és pusztulás időszaka ez kívül és belül. Kinn háború, benn Ady testileg és lelkileg leépül a szifilisztől. "Már vénülő kezemmel" - már semmit sem érzve, már semmit sem remélve.. fogom meg a kezedet.
(A második versszakban "Ősi vad, kit rettenet űz, érkezem meg tehozzád s várok riadtan veled." - rendkívül férfias, duzzad a védelmező erőtől, a tettrekészségtől... ja nem, inkább mintha azt mondaná "anyu védj meg!!!")
A versszak rímtelen, zavaros, szépen bontakozik ki belőle a megérkező harmadik versszak, ami ismét ritmizál és rímel. És az első versszak megismétlése, mint egy életbéli lüktetés, életritmus. Szépen kifejezi, hogy a háborús időkben az élet monotonitása jelenthet biztonságot, szépséget, megnyugvást.
A vers kiszolgáltatott, szorongó és kiégett, már szép szóképeket sem keres a költő.
A kiszolgáltatottságot a háború jelenti, az idillt a szerelem vagy inkább a nő tekintete, aki szerelemmel nézett Adyra, ezért ezt a rajongó tekintetet, mint a legnagyobb kincset, birtokolnia kell.
A műben a világvége-hangulat és a szerelem képei keverednek.
Megjelenő ellentétek: szerelem és háború
és a szerelem és öregség.
Mindkettőben a szerelem mint az életbe visszahúzó erő szerepel. Az öregség és a háború lehúz, eltipor, a szerelem felemel.
A versben a kéz megfogására úgy kellene gondolnunk mint összekapaszkodásra a bajban. De a versben semmi nem utal arra, hogy a költő védelmező férfiként vesz részt a kapcsolatban, ő csak birtokol, megragad. Csak birtokol mint gyermek az anyját. Valójában Ady itt is egy gyermeki szerepet húz magára és a nála harminc évvel fiatalabb lányba úgy kapaszkodik, mintha az anyja lenne. Kézzel és szemkontaktussal.
------
Bár Ady úgy tünteti fel, mintha a háborús körülmények lennének méltatlanok a szerelemre, de valójában ő maga az. Szép nárcisztikus mondat a súlyosan beteg, öreg és nyomorult költőtől, hogy "nem tudom, meddig maradok meg még neked". . megmosolyogtató az önelégültsége.
(Ady természetesen nem a haza hőseként, hanem ebben a valamelyik szeretőjétől összeszedett szifiliszben halt meg.)
