524
A lengyel származású Zoerárd úgy döntött, hogy – messze eltávolodva a normális élettől – a dolgos hétköznapok helyett egy önpusztító életformát választ. Szerzetesi csuhát húzott, és András néven megkezdte a szerinte Istennek tetsző éhező és önsanyargató remeteéletet. Először három napig éhezett, azután még negyven napig negyven dióval maradt életben (Jézus tiszteletére, ki az evangélium szerint 40 napig kóválygott éhezve a sivatagban). Testének kifárasztásával is gyötörte magát nap mint nap, és magányosan fát vágott az erdőben, hogy még kevesebb ereje legyen. Nagyon tudott szenvedni.
Más dolga nem lévén, András további mazochista (=önsanyargató) borzalmakat eszelt ki magának, mert az éhezés nem volt elég. Például egy tölgyfarönkön egyensúlyozva aludt oly módon, hogy körberakta magát kihegyezett nádakkal, hogy ha túl mélyen elaludna az elgyötörtségtől, akkor felébressze a fájdalom, amit a kihegyezett nádak szúrása okoz. A feje köré fából abroncsot függesztett (mint egy glória, csak lejjebb a fej körül), erre a tákolmányra nehéz köveket tett, hogy ha meglökné a fejével, mert bealszik, akkor a kövek jól rázuhanjanak.
Egyértelmű, hogy nem volt hétköznapi ember, sem lelkierejét, sem szellemi képességeit tekintve.
András kitartóan tolta az önkínzást és végül nyert: a Mennyországba került.
Benedek a legenda szerint három évig sanyargatta magát András módszereivel ugyanabban a viskóban és közben csodálatos módon, Isten kegyelméből életben maradt, hogy tovább szenvedhessen. Ekkor azonban rablók jöttek (nyilván az ördög rosszindulata miatt), akik olyan buták voltak, hogy vagyonos embernek hitték a kákabélű Benedeket és azt remélve, hogy aranykincseket találnak a lerohadt viskójában, elvágták a torkát, aztán a közeli folyóba dobták. Egy egész évvel később az emberek felfigyeltek rá, hogy egy sas őrzi a holttestét, ami a csoda folytán nem csak csont, hanem csont és bőr volt és megszólalt, hogy küldjenek valakit az emberek Fülöp apátért, mert ő majd észreveszi a csodát. Benedek még megvárta Fülöpöt, azután bomlásnak indult. Amikor jobban szemügyre vették a hullát, kiderült, hogy a bőre alatt egy vasöv van, amit már a bőr is befedett.
A legendának már nem része, de később egy sebesült rabló ebben a viskóban felgyógyult, és úgy hitte, hogy András gyógyította fel.
Egy másik alkalommal pedig egy akasztófára való nyomorultnak segített, mert az ő nevét (Andrást) mondogatta egyfolytában. Amikor az embert felkötötték, akkor megtartotta a szent kezeivel, hogy meg ne haljon, azután az éj leple alatt leoldotta a kötélről és elengedte.
--------------------------
Arról sajnos nem szól a legenda, hogy miért jutalmazná Isten a Mennyországba jutással az általa adott élet ilyen mértékű tiszteletlen pusztítását, mint amit András tett magával.
