1020
Rendíthetetlen jellem, az életét áldozva is kitart amellett, hogy a testvéri szeretet és kötelék fontosabb egy király törvényénél. Tudatos döntést hoz, vállalja a tettéért a halálbüntetést, teljes lényével képviseli az eszmét, hogy az ősi, isteni törvények többet érnek egy király szavánál. Elhatározásával a nép is egyetért, hiszen a lelkiismerete szerint dönt. Antigoné az ősi isteni akaratot is képviseli, mely szerint az uralkodói vér nem kioltható és a tisztességes temetés is járna a testvérének, hiszen ő is az uralkodó család sarja volt. Bár egyetért vele a nép, Antigóné az egyetlen, aki az életénél is többre tartja az isteni törvényt és a testvéri szeretetet. Ezáltal hőssé válik. Tettében azonban nem osztoznak vele. A húga, Iszméne attól fél, hogy egyedül marad ezért menne a halálba. Haimón a szerelméért lesz öngyilkos. Antigoné tehát erkölcsileg kiemelkedő jellem a drámában. Kreon ellentéte: Kreon a saját érdekeit és az államérdekeket képviseli, míg Antigoné nemesérzéseiből a szíve szerint cselekszik. Antigóné viselkedése elgondolkodtató: együttérzést és félelmet is kivált a nézőben. Ugyanakkor arra ösztönöz, hogy jellemünket, magatartásunkat tisztábbá, szilárdabbá, tisztességesebbé formáljuk.
Sokan látják Antigoné sorsában a végzetszerűséget, ami elkerülhetetlenül lesújtott rá apja, Oidipusz király Iokasztéval való viszonya miatt. Antigoné mindvégig megőrzi apja titkát, ami súlyos teherként nehezedik rá. Ennek a teherviselésnek csak a ahalál vethet véget.
