2596
Arany János:
Az örök zsidó
Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd...
Tovább! tovább!
Az út, hová talpam nyomul,
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék...
Tovább! tovább!
Rettent a perc, a létező,
S teher minden következő;
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülőlöm a mát s holnapot...
Tovább! tovább!
Éhes vagyok: ennem iszony;
Láng az ital, midőn iszom;
Álmam szilaj fölrettenés,
Kárpit megől szivembe kés...
Tovább! tovább!
S melyet hazud a sivatag,
Mind délibáb: tó és patak;
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivűl arany, belűl hamu...
Tovább! tovább!
Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek...
Tovább! tovább!
Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott...
Tovább! tovább!
Az üstökös meg’ visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
Tovább! tovább!
Pusztán folyam mért nem vagyok,
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar,
Mely ormokon egyszer kihal...
Tovább! tovább!
Irígylem az ágról szakadt
Levelkét: hisz majd fennakad;
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért...
Tovább! tovább!
Szegény zsidó... Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen.
Az irgalom nagy és örök,
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább!
A balladai önvallomás Arany költői segélykiáltása. A vers első fele a gyötrelmes átokűzetett menetelésé, amiben nincs pihenés és nincs kilátás a nyugalomra. A vers közepétől a teljes elidegenedés jelenik meg. A hömpölygő tőmeg elfolyik, és Arany sehol sem talál helyet. A természet rendezettségét és tudatosságát állítja szembe a társadalom masszává összeállt áradatával. Úgy látja, hogy mindenki megtalálta a helyét, csak neki nincs lehetősége. A vers záró strófájában kilép az űzetett zsidó képéből és hiszi a halál irgalmas feloldozását.
"Szegény zsidó... Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen."
Arany korában Magyarországon Habsburg uralom volt, ami alapos cenzúrával járt. (A cenzúra az írásművek hatósági ellenőrzése). Arany János tehát nem írhatott szabadon, lopva rejtette el az üzeneteit a műveiben, amiket sokszor még ma is nehezen értelmezünk.
A zsidó képe egy mondából származik: amikor Jézus a kereszttel megpihent egy varga háza előtt, az káromkodva továbbűzte, Jézus pedig azt mondta a zsidó vargának: "bolyongani fogsz az ítélet napjáig".
Az elátkozott, nyugalmat nem lelve bolyongó ember képével azonosul Arany.
(A kínokat a költő a mitológiai Tantalosz szenvedéseivel is tetézi, aki éhezett és szomjazott, de csak lángot és hamut nyelhetett.)
A Habsburg cenzúra teljesítményét "dicséri" az, hogy mind a mai napig elhitetik velünk, hogy a költőink az 1800-as években csak sírni tudtak és nem volt más mondanivalójuk, mint a nemzetsors- és önsorsrontó nyafogás.
Szerencsére Arany Jánosnak több olyan történelmi- és népballadája megmaradt, amivel komoly értéket mentett át a ma emberének.
