4031
Az első ének tele van keserűséggel: az ember aljas, a sors kegyetlen, ez a rész a vidéki ember elesettségét és kiszolgáltatottságát mutatja be.
Bolond Istók nyomorult körülmények közé születik egy csősztanyán, miközben vak nagyanyja, Sára, haldoklik. Apja az iszákos gazda, anyja pedig egy öreg csősznek s világtalan feleségének leánya. A vak nagymama még megátkozza a lányát, azután meghal.
A pálinkázó csősz, amikor hazakeveredik, megérti a történeteket, kimenekül a házból, ráborul a kunyhóereszre, mint egy koporsófedélre, és tehetetlen zokogásban tör ki. A földön meggyűlt esővízben a haldokló nagymama és az ájult anya közt síró gyermek fölött szimbolikusan az Élet és a Halál kezdenek vitázni a gyermeken.
Arany némi humorral próbálja oldani a temetés képeit, két komikus éneklő diákot mutat és itt hozza be az iszákos Pityeri Erzsók asszonyt a halotti siratójával. A temetést keresztelő követi, ahol Istók lánynevet kap véletlenül, azután Erzsók asszony elveszíti az úton. A gyereket megtaláló cigányok eladják orgazdájuknak, egy gyermektelen, mindenáron gyerekre vágyó paraszt házaspárnak. Istók életerős kisgyerek, aki minden gondoskodás ellenére felnő és komolytalan ifjúvá cseperedik.
A második énektől Arany János portréja rajzolódik ki előttünk, sokszor valódi eseményekkel és helyszínekkel. Ez a rész inkább a jellemábrázolásra, az életfilozófia alakulására koncentrál. Istók ettől kezdve Arany sorsának és érzéseinek megformálója.
Felcseperedve Istók a debreceni kollégiumba került, amelyet, ha nem is kiváló eredményekkel, de elvégzett. A lélekölő magolásnál azonban sokkal jobban vonzotta a természet, a költészet és a művészélet. Beállt a városi színtársulatba (itt Arany megjeleníti saját tapasztalatait, ő maga is próbálkozott a vándorszínészettel ifjú korában). Amikor csődbe megy a társulat, a tagokkal a Tiszahátra költözik. Kisebb szerepek és alja munkák mellett teltek napjai, mígnem a kacér és könnyűvérű színésznőcske, Klárcsi, szemet nem vetett rá – ám a szerelem és totális lecsúszás elől megfutamodott és s tanítónak állt abban a kis faluban, ahol a gyerekkorát töltötte.
Új korszakot nyitott az életében, tűzre vetette diákkori írásait, hogy ezután csak saját hangján szóljon (írjon).
-------
Állítólag az jelenik meg a műben, hogy vesztesként kerül ki minden művész és igaz életigenlő ember az életben folytatott küzdelemből mindaddig, míg fennáll az elnyomó uralom.
A két ének megírása között húsz év telt el és Arany sosem fejezte be a művet.
Ebben az időszakban a forradalom (a világosi fegyverletétel után 1850-től) az irodalmi térbe szorult, és ott sem szólalhatott meg nyíltan és őszintén. A mű állítólag azért maradhatott befejezetlen, mert inkább nem írta meg Arany, mint hogy olyat írjon, ami szembemegy a forradalom eszméivel.
