880
Arany János - Both bajnok özvegye
Hunyad alatt, egy kis házban,
Élt az özvegy, talpig gyászban;
Mint gyümölcs a fát, lehajtja
Nehéz gondja, gondolatja:
Neveletlen négy magzatja.
"Gyertek elő - monda - gyertek
Négy apátlan árva gyermek:
Hadd szelek most a kenyérből,
Nem puhából, nem fehérből:
Csak az árvai szegényből!
Hatalommal a rokon-had
Elfoglalta birtokunkat:
Ide látszik a ház orma,
Ide barnúl régi tornya,
Ide villog a vitorla.
Jaj! mert aki védelmezze,
Messze van az tőlünk, messze:
Levél oda el nem juthat,
Izenő szó oda nem hat,
Követ onnan hírt nem hozhat.
Mert szószóló nyelve néma,
Ótalmazó karja béna;
Sírba szállott szemünk fénye,
Az özvegynek a reménye,
Az árvának a törvénye!
Cserna vizén zúg a malom:
Más veszi a vámot azon;
Másnak zöldell a domb hátja,
Másnak a völgy selyem ágya, -
Még az Isten is megáldja!
Kérdezi majd a jövevény:
Bothi Bajnok hol van szegény?
Both elesett, a hű bajnok,
És az árvák, és az anyjok, -
Tudja Isten, merre vannak!"
Hunyad alatt egy kis házban
Ül az özvegy, földig gyászban;
Mint gyümölcs a fát, lehajtja
Nehéz gondja, gondolatja:
Neveletlen négy magzatja.
(A ballada a nemes Both András özvegyéről szól. Both András horvát bán volt és egy csinos kis várat kapott egyszer fizetség helyett.)
A vers műfaja valójában regekép, mert nem eseményeket mesél el, csupán egy képet ábrázol, amely azonban feltárja az olvasó előtt a történetet.
Búsul a vitéz Bothnak özvegye, mert magára maradt négy gyerekkel és szegényen egy kis kunyhóban tengődnek, miután a birtokukat és várukat elvették tőlük – a rokonaik kiforgatták őket a vagyonukból. Most a faluból kell nézniük, hogy mások élik a régi gazdagságukat, elszerzik a javaikat, használják a malmukat.
Az asszonyra maradt a négy gyerek felnevelése.
A "neveletlen" szó itt nem azt jelenti, hogy a kölykök huligánok, hanem azt, hogy nincs mögöttük "nevelő édesapjuk", akinek a szava abban az időben a törvényt jelentette a családban.
A balladában nem azért kell együtt éreznünk a családdal, akik abba a szorult helyzetbe kerültek, amilyenben még sosem voltak, mert kénytelenek lesznek ezután maguk dolgozni. Hanem azért, mert a Both családot a saját rokonai semmizték ki és űzték el a várból.
A ballada fő mondanivalója, hogy a sanyarú és elhagyatott sorsban benne rejlik az erkölcsi nagyság. (erkölcsi nagyság = erős, kitartó és szilárd jellem
a mű:
