2037
Vígballada
Pázmán lovag, hátrahagyva feleségét és vára népét, kora reggel útnak indul lóháton az őszi ködben. Szerető asszonya nem tudja visszatartani, ellöki magától.
A lovag Visegrádra igyekszik Mátyás királyhoz. De mire megérkezik, Mátyás a bolondját ülteti a trónra és még az ítélkezést is rábízza
Pázmán arról panaszkodik, hogy fiatal urak jöttek a várból hozzá vadászni. De nemcsak az erdőben vadászgattak, hanem a várban is, az ő feleségére. Mikor reggel megindultak a vendégek, az egyik vendég visszaosont és Pázmán éppen látta, amint hálás csókkal búcsúzik el az ő asszonyától. Ez a düh vezette a várba panaszra, és most meg akar vívni a gazemberrel. De most a bolond ül a trónon és megkéri Pázmánt, hogy mutassa meg a gazembert. Pázmán rögtön felismeri Mátyás királyban az ellenfelet.
Már készülnek is a viadalra. Zárt sisakban érkeznek megvívni Mátyás és Pázmán dárdával lóháton. Nekirohannak, összecsapnak és Pázmán fordul le a lóról. Mikor a király a rostélyt felcsapja, a tömeg éljenezni kezd. És Pázmán is éljenezne, de három foga bánja az összecsapást, így kicsit nehezebb beszélni. Mátyás azt tanácsolja Pázmánnak, hogy becsülje meg jobban a feleségét, Évát. Azután három falut nekiad a három kivert fogért, és elengedi.
Pázmán boldogan megy haza.
