1194
A szép szőke Rákócziné Bécs várának börtönében raboskodik és nagyon vágyik a férje után, aki a távolban a császár erői ellen csatázik. A császár el is engedi az asszonyt azért cserébe, hogy Rákóczi nem lázadozik tovább a császár ellen. Szalad is a szőke asszony és nyakába borul Rákóczinak. Ám ott a nyomukban egy cseh kém, aki azt fürkészi, hogy az asszony mondja-e, hogy a békéért cserébe engedte el a császár. Ám az igaz szívű magyar asszony azt mondja:
"Néma legyek, mikor arra szót vesztek,
Amiért a
Bécsi udvar
Engem ide eresztett!"
Végül azt mondja: egy rabot adnak az országért... tehát őt magát kapná vissza Rákóczi azért cserébe, ha meghunyászkodna és megbékélne az országot sanyargató Habsburgokkal. Rákócziné, mint igaz magyar asszony, nem érzi magát alku tárgyának, ezért sok sikert kíván férjének és a haza felszabadulásában bízva visszavonul a bécsi börtönbe.
