2440
Rácországban (= Szerbia) István vajda látja vendégül Zsigmond királyt, dúsan ellátja minden jóval. A találkozót mulatság és vadászat követi. A felhajtók körbeveszik a berket, összeterelik benne a vadakat a vadászathoz. Zsigmond és Lázár (István vajda apja) játékosan versengenek azon, hogy a magyarok vagy a szerbek a rátermettebb vadászok.
Lázár egy erdélyi származású apródot, egy fiatal fiút választ, Szibinyáni Jánost (Jankot), és hiszi, hogy bajnok lesz. Kéri Jankot, hogy az éppen meglátott farkast vadássza le a király szeme láttára.
Jank azonnal elindul, hogy utolérje és előhozza a farkast. Előbb lóháton, azután gyalog űzi. A ló közben visszaér – Zsigmond sajnálkozik, hogy a ló gazdátlanul jött meg, tehát Jankó elveszett, de Lázár biztatja.
Jank elfárasztja a farkast és elviszi Zsigmondéknak. Zsigmond megdöbben, Lázár pedig azt mondja: ez nem az első.
Zsigmondnak annyira megtetszik Jank, hogy elviszi a magyr királyi udvarba.
Ezután Szibinyáni Jank sok dicsőséget szerzett még, a szerbek és a magyarok is hősüknek tartják.
Később Hunyadi Jánosként a törökök ellen is küzdött.
A vers utolsó strófája kimondja, hogy Szebenyi János mai neve Hunyadi János.
Az eredetileg kun származású erdélyi Szibinyáni János apja 1395-ben Havasalföldön találkozhatott Zsigmond királlyal, akinek a megbecsülését hamar kivívta, ezért 1409-ben Hunyad várát és a "Hunyadi" nevet adományozta neki.
