286
Első ének
A főhős telve függetlenségi vággyal, szabadságeszmékkel és világmegváltó tervekkel útjára indul a nagyvilágba, de nincs iránya és nincs benne "serény kitartás"... helyette elhamarkodott, hirtelenséggel túllelkesedő, hiszen ő Hűbele Balázs.
Balázs, egy korán elárvult nemes fiú, akinek az apja honvéd ezredesként esett el a szabadságharcban. A fiút a nagybátyja veszi magához, aki úrfit nevel belőle. Balázs Pesten joghallgató lesz, de jobban érdekli a kártya és abilliárd. Iszik és olvasgat és a diákcsínyekről a politikai tréfákra vált. Egy lámpavasról páran lelopják az osztrák címert és elkpják őket, de Balázs nem tud elfutni, ezért becsukják.
E meghitt egyedüllétben a hűvösön a főhőst költői ihlet szállja meg. Csák Mátéról akar hőskölteményt írni, mely művében a hazaáruló Zách bűnhődését is a középpontba állítaná. Ehhez keresi a karaktert és meg is találja Réfalvy úrban, aki a szabadságharc leverésekor bitófára számíthatott, ám felesége áldozata megmentette őt. Már egészen jól befeketítette magában Réfalvyt Balázs, amikor kiderült, hogy az apja legjobb barátja volt, ráadásul a "növendéklánya", Etelke is nagyon megtetszett neki.
Második ének
Hűbele Balázs egyszerre akar mindent:
"Lelkében hol magas dicsvágy zajong,
Hol csendes élvek édes vágya zsong."
A jog mellett dramaturgiát is tanul immár.. ha Dante, Goethe vagy Zrínyi meg tudta csinálni, akkor neki is menni fog. De nehezen bírja, alig alszik és nem jár el sehová, csak Etelkét látogatja, miközben titkolja a szerelmét. Tavaszra már Etelke"Szivét is elönté szűz szerelme kéje", ám Zsófi nénikéjéhez küldik vidékre és a tengernyi udvarló kissé elmossa a világjáró Balázs hős szerelmes képét.
Harmadik ének
Balázst besorozzák a Monarchia seregébe, ahonnan alkalmasint megszökik és elhajózik Garibaldi vörösinges csapatával. Avörösinges vezér, Garibaldi, sikeresen tör előre és győztesen vonulnak be Nápolyba. Balázs arról álmodik, hogy Magyarhont is felszabadítják, de az olasz szabadságharc megáll, hívei kompromisszumot kötnek a hatalmasokkal. Az olasz reményekkel magyaroké is szertefoszlik.
Mindenki szétszéled és Balázs magára marad. Éppen Etelkéről álmodozik, amikor régi barátjába, Dezsőbe botlik, aki nászúton van és boldog az ifjú arájával... Etelkével.
Balázs nagyon csalódott, és magára haragszik, amiért nem vigyázott Etelkére.
Rómába utazik és új életre készül: dolgozni akar és nem a csodára várni. Azután Itáliát hátrahagyva Albion felé veszi az irányt, ahol elámul a mezőgazdaság és az ipar fejlettségén. Éppen felébrednek benne a reformelképzelések, amikor felfedezi a külvárosi nyomort és ráébred, hogy mi az ára a városi jólétnek. Munkások ezrei nyomorognak, hogy a kizsákmányolók bőségben élhessenek.
Negyedik ének
Tovább utazik és bejárja Európát... megnézi Párizst, Berlint. Sok jó és rossz tapasztalattal tér haza.
Előbb a tanyavilág felvirágoztatásában látja a jövőt, de nem sikerül előrébb jutnia. A szomszédos tanyákon viszont örömmel visszavárja a nagybátyja, aki felnevelte. Nagy összejövetel lesz, ahol a magyar tanya ősi alakjai mind felvonulnak, de Balázs reformterveit csak hóbortnak tartják.
Felutazik Pestre, hogy szórakozzon és megcsodálja a mozgalmas gazdag várost és csatlakozzon egy forradalmi mozgalomhoz, de a városban is hamar szembekerül a korrupcióval és a képmutatással. Csalódottan megy haza a falujába.
A falujába most már barátok közé megy. Félretette a világmegváltó terveit és amolyan búfelejtőnek istenesen berúg Dezsővel, együtt tántorognak haza Dezsőékhez...Etelke már gazdasszony és anya. Dezső elalszik, Balázs pedig rámászik Etelkére, de annyira részeg, hogy elvágódik és elalszik. Reggel a szégyentől majdnem öngyilkos lesz, de aztán megbocsát magának és elfogadja saját magát és az életet is úgy, ahogy van.
"Kinek reménye sánta, hite kétes,
Jelene unott, jövője szűkkörű,
Multjába néz, szép emlékkel palástol
Bút, bajt - s vigaszt nyer egy kis öncsalástol . . .
...
Isten veled, nagy álmok mámora,
Szép délibábok elfutó kora."
