1957
A trilógia középső (2.) része, ami Toldi harci és szerelmi kalandjait meséli el.
A mű a romantika kori lovagregények kalandjait ötvözi az egyén (Arany János) lelki vívódásaival.
Lajos király álruhában meglátogatja a Rozgonyi családot, és úgy dönt, hogy a szép Rozgonyi Piroskát összeadja Toldi Miklóssal.
Rozgonyi papa már rendezi is a lovagi tornát, hogy a lányát a győztes Toldi Miklósnak adhassa. Csakhogy Toldi Miklóst nem érdekli a szerelem, és egy barátja, Tar Lőrinc helyett, Tar Lőrinc álruhájában vívja meg a küzdelmét. A lovagi torna alatt beleszeret a lányba és a lánynak is megtetszik Toldi, aki meg is nyeri a bajnokságot, viszont el is veszíti a lányt, mert a lány Tar Lőrincé lesz. Toldi bánatosan átadja Piroskát és már megy is felejteni a kocsmába kevés sikerrel.
Lajos király ekkor Prága elfoglalását tervezi, amihez boldogan társul Toldi is. Természetesen beveszik Prágát és Károly császár hason csúszva kér tőlük bocsánatot a harci kellemetlenségekért. (Kicsit túloztam.)
Toldi ezután unatkozva járja az erdőt és közben eszébe jut, hogy mivel kellene elütni az időt. El is indul, hogy színt valljon Piroskának (piros), de közben melója akad: rablóvárak ellen kell mennie, de mire visszaér, Pestre Piroska már hozzáment Tarhoz. Toldi megtudja, hogy boldogtalan az ő Piroskája a másik férj mellett, ezért Tar Lőrincet párbajra hívja. Tar Lőrinc ijedtében mindent elmond Lajos királynak a lovagi tornás álruhás vívásról, ezért Lajos megfosztja őket a lovagi címtől. Toldi ekkor megöli Tar Lőrincet, ezért a király halálra ítéli. Toldi így kénytelen álruhában megmenteni Lajos király életét kétszer is. Lovaggá ütés és nagy szerelmi remények... de sajnos Toldi a zárdába vonult Piroskának már csak a sírjánál vigasztalódhat.
____
A műben többen is hamis szerepet, álruhát öltenek. Aranyt foglalkoztatta az eljátszott boldogság gondolata, az elrontott élet, ami a szereplők saját döntésein múlt.
Állítólag ebben a művében Arany a korlátozott létezés, a tetszhalott állapot megjelenítését tolta az előtérbe, mert önmagában is ezt látta öreg korában, élete végén. A három Toldi közül ezt írta meg harmadiknak. Ezt már hidegen és önmagától eltávolodva, talán csak kötelességtudatból írta meg – tíz év hallgatás után. (Akkor zuhant depresszióba, amikor meghalt a lánya, ekkor tíz évig nem írt, teljesen befordult.) Ez a költemény jóval rendezetlenebb, színtelenebb a többinél.
