"Füle botját sem mozgatja" , "Füle bojtját se mozdítja"
jelentése:
- egyáltalán nem figyel rá
A szólás sokkal régebbi annál, minthogy a kutya fülpamacsával foglalkoztak volna, nem a "füle bojtjából" származik.
Abban az időben, amikor az emberhez szinte hozzánőtt a botja, azzal mutogatott. Juhász is a maga botjával, tanár a pálcájával, paraszt bácsi a fejsze nyelével. A kérdés legtöbbször így hangzott: - Merre van a...?
Erre sokszor egy bottal rámutatás volt a válasz. S amikor a juhász nem nagy hangon magyarázott csak a bot fejével bökött egyet a levegőbe mutatásképpen.
"A botja fejét hajtotta rá" = a bot fejével mutatta
Azt, hogy 'odafigyel', úgy mondták, hogy
"a fülét hajtja rá", ez így már a Bibliában is szerepel. Később Zrínyi írja: "Kiáltoznak hozzám, s nem hallom meg űket, kiáltozásukra nem hajtom fülemet" Ebből aztán lett egy "botja fejét sem hajtja reá", ami nagyjából azzal egyenlő, hogy nem figyel rá oda, nem érdekli.
Innen már csak egy lépés a "botfülű", amit elsősorban arra használunk, ha valakinek nincs füle a zenére, nem érti, nem érdekli a zenei harmónia... "nem hajtja rá a fülét".













