771
La Fontaine: A hiú szarvas
"Nézte magát a szarvas a tóban,
s fölsóhajtott: "Be szép agancsom van!
Én lennék az állatok királya,
ha nem lenne lábom ilyen pálca."
Váratlanul csaholást hall, bőszen
kopófalka rohan az erdőben;
máris ott áll a tisztás szélén egy
lihegő nagy kutya: a vezéreb.
Nagyot szökken, iramlik a szarvas,
könnyen fut, míg a bozót nem gallyas,
szélvészgyorsan viszi vékony lába,
messze marad a falka utána.
Hanem mikor a vadonba ér be,
itt is, ott is ág mered eléje;
tördeli a gyöngét, de anagyba
minduntalan beleakad az agancsa.
Már sarkába liheg a kopóraj.
Botladozva nyög a szarvas: "Ó, jaj!
Amit szidtam: megmentene lábom;
büszkeségem lesz most a halálom."
La Fontaine: A hiú szarvas
a verset itt olvashatod:
Ez egy fabula, tehát a főszereplő egy szarvasruhába bújt ember.
Nézegeti magát a tóban és megállapítja, hogy már ő lenne az állatok királya, hiszen koronája van, csak a lába túl vékony a királysághoz.. Kopók veszik üldözőbe, és a lábai megmentenék a gyorsaságukkal, de a sűrű erdőbe érve elakad az agancs, ezért a szarvas halálra van ítélve.
La Fontaine üzenete ma az lenne, hogy ne ugorj a menő telódért a metró alá.
Avagy, hogy ne engedd, hogy a hiúság megtévesszen, nézd a dolgok hasznosságát.
