jelentése:
- szidalmazza
- gonosz tettekkel vagy lelkülettel vádolja
Valakire valamit rákiáltani, azt jelentette, hogy megvádolni. A nem is annyira szent életű Mátyás királyunkról írta a Heltai Krónika: "Életében mind az egész ország reá kiálta vala Mátyás királyra, hogy igen kevély, nagyra vágyó, hirtelen haragó és felette igen telhetetlen volna".
Lefolytatott boszorkányper zárult azzal, hogy "Marosinét boszorkánynak kiáltották ki".
Ma is mondjuk, hogy "bűnösnek kiáltottak ki" valakit.
A középkorban jellemző volt, hogy az állatokhoz hiedelmek kötődtek. Így például a béka egyértelműen a boszorkányhoz tartozott, aki megette a békát vagy béka képében jelent meg, hogy valami rontást hozzon. A hiedelemre sok boszorkányperből lehetne idézeteket meríteni, amikor béka képében látta valaki megjelenni a gonosz szomszédasszonyát, de elég csak a népmeséinkre gondolni, amikor a boszorkány főzetében a varangyos béka szinte alapvető összetevő. A kígyó is hasonlóan alattomosnak tűnő állat, nem is beszélve a bibliai tettéről.
Akire tehát "kígyót, bétát rákiáltottak", azt azzal vádolták, hogy ő egy boszorkány, egy kígyóként viselkedő (nő).













