1722
"a maga szakállára"
jelentése:
- a saját felelősségére
A szakáll a férfiúi függetlenség és a becsület jelképe volt. A férfiarc legfőbb díszeként a férfi lelkének egy darabját is hitték benne; ezért a csatában sokszor alázták meg azzal az elfogott ellenséges katonákat, hogy levágták a szakállukat. A rabszolgákon se hagytak szakállt, mert hitték, hogy így nem csak az önbecsülésüktől, de a szabad akaratuktól is megfosztják őket. (És rabszolgaként így megszökni is jóval nehezebb volt, hiszen az illető szakálltalanul egyértelműen fogoly volt vagy rabszolga.)
A római ifjak első szakállpihéiket feláldozták az isteneknek és mindenféle esküt a szakálluk érintésével tettek.
Keleten esküdöznek úgy, hogy "A próféta szakállára mondom..."
Mivel hitték, hogy a szakállban benne van a férfilélek egy része, hitték azt is, hogyha illetéktelen kezekbe kerül egy kis szakáll, akkor káros varázslatokat lehet vele végrehajtani, ami árt a szakáll tulajdonosának. Ha valaki a szakállának egy részét zálogba adta valakinek, akkor lekötötte magát neki, a férfiúi becsületét kötötte le mindaddig, míg meg nem fizette az adósságát.
Azt, hogy "jótállok érte", "kezeskedem érte" úgy mondták: "szakállamra veszem".
"Más szakállára iszik"= a másik hitelez neki
"Szakállamra fogadom"= becsületemre fogadom
