jelentése:
- széthúzott szájjal, csúnyán nevet,
- esetleg nem jó indulattal nevet valamin
Volt egy széles mosolyra emlékeztető fából készült csizmahúzó, amire országszerte a fakutya megnevezést használták. Az a legvalószínűbb, hogy a szólást ez ihlette. Olyasmi eszköz ez, mint egy famosoly nyéllel, amit a csizma felhúzásakor a boka alá csúsztattak a saroknál és ezzel segítették fel a csizmát a sarokra.
(Van famacska nevű tárgyunk is, ami az egérfogásban tett jó szolgálatot.)
A fakutya szó amúgy igen sokmindent jelent, talán úgy fordítanám, hogy 'faizé', 'fabasz', megnevezhetetlen cucc fából.
A fakutya jelent egy szánkótalppal ellátott széket, amin a jégen tologatták egymást az emberek, és talán a kutya formáját belelátva kapta ezt a nevet.
Jelenti az egy vagy több cölöpöt, ami a ház falát védte attól, hogy a szekér nekiütődjön.
Jelent egy szekérmegkötésre használt faeszközt is, ami olykor menet közben csikorgó (nevető) hangot adott.
És egy csomó más egyebet is jelent a fakutya.
Még olyan értelemben is használatban volt, hogy olyan kutya, amelyik nem tud ugatni, mert elment a hangja vagy sosem volt neki. Az ilyen ebet legfeljebb kedvtelésből tartották meg, mert semmi haszna nem volt, nem tartotta távol a négylábú és a két lábú vadakat.








