Az anyaság ünnepe, amelyet világszerte megünnepelnek, Magyarországon május első vasárnapján.
Az édesanyákat már az ókori Görögországban is megünnepelték az istenek anyjával, Rheával együtt egy tavaszi ünnepen.
Az 1600-as évektől több helyen, főleg angol nyelvterületeken tartották az Anyák vasárnapját, amikor a szülőtől távol élő gyereknek megengedték, hogy meglátogassa az anyját, ilyenkor szabadnapot kaptak. Ezen a napon különleges süteménnyel és apró ajándékkal is szokás volt kedveskedni az anyáknak.
Amerikában az anyák napjába egy kis békevágy keveredett bele, a béke napjának tekintették az Anyák napját és Bostonban az 1800-as évek végén. Azután 1907-ben Anna Jarvis, aki sokat küzdött az anyák napja állami ünnepé nyilvánításáért, és az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Jelképe a fehér szegfű lett, mint a tisztaság, a hit és a szerénység jelképe, mert úgy gondolták, hogy ezek az anyaság legfőbb erényei.
Az ünnep azonban, ahogyan ez Amerikában szokás, hamarosan a kereskedők martaléka lett és már Európába is ezzel a mentalitással került át, az édességgyártók és virágboltosok propagandájával.
Anna Jarvist annyira bántotta az ünnep elüzletiesítése, hogy élete végén már tagadta, hogy köze lenne az Anyák napjához.
Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első Anyák napját, és 1928-ban hivatalos iskolai ünnepély lett.
„Felkérjük a mélyen tisztelt Tanárelnököket, hogy május első vasárnapján tartandó «anyák napját», ezt a gyönyörű ünnepet, szeretettel alakítsák ki növendékeik lelkében, amelynek pedagógiai, jellemképző ereje messze túlhaladja egy-egy család körét és a nemzetnevelés erkölcsnemesítő munkájába kapcsolódik.”
Az anyák napját a világon mindenütt más napokon ünneplők.











