28530
Arany János:
Vörörs Rébék
„Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -”
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!
Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!
Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!
Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
„Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár.”
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!
Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
„Nesze, lyányom! e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!”
- „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!
Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!
„Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket -
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked.”
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
„Hess, madár!”
Híre terjed a helységben:
„Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!”
Rebi lelke nem vón’ kár:
De, mint varju, visszajár.
Hess, madár!
Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!
Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!
Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Varju mind’ kiséri: „kár!...
Fennakadsz te, szép betyár!”
„Hess, madár!”
„Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam.”
Fekete volt, mint bogár:
Asszony ott sír: „mégis kár!
Hess, madár!” -
Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne’kűl;
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!
- 1877 -
Egy boszorkány és kerítőnő, Rébék (a Rebeka becézése) mágiával éri el, hogy két fiatal összeházasodjon, azután az ifjú menyecskét rábeszéli a házasságtörésre és ezzel tragédiák sorát indítja el.
Népi életből vett, babonás elemekkel tűzdelt vers, Arany legtömörebb és legbonyolultabb balladája (mivel nehezen kibogozható, hogy éppen ki beszél).
a vers:
Vörös Rébék tartalma:
Pörge Dani elvette feleségül a cifra (=kacér) Sinkó Terát, mert Rebi néni (a boszorkány) fekete mágiával rávette erre (főzte a bocskorát). A boszorkány terve teljesül, de Rebi néni még mindig visszajár a házhoz, és most Terát fűzi szavakkal és ajándékokkal, hogy csalja meg a férjét a kasznárral (intézővel). Dani rosszat sejt, és mikor gyerekük születik, nem lehet tudni, ki az apja. Ezért Dani visszaküldi feleségét az apjához, és útravalónak lelövi neki a varjút, amelyik idegesítően folyton ott kereng károgva a ház körül. Épp ez a varjú Rebi néni, akinek a lövéskor a teste visszaváltozik emberivé (Vörös Rébék asszonnyá), és a lelke egy másik varjúba száll. Mivel van egy halott, akit Dani lőtt le, Daninak menekülnie kell a törvény elől. Útközben összetalálkozik a kasznárral, ugyanazon a pallón akarnak átmenni, de nem férnek el ketten és Dani vízbe löki a kasznárt, aki valószínűleg meghal (mert mindenkit nagy baj ér, akire a varjú rákárog). Ez itt a balladai homály.
Dani bújdosik, éhezik és ezért betyárkodni kezd, kifosztja az útjába kerülő kereskedőket. A varjak károgásából tudjuk meg, hogy "Kár! Fennakadsz te szép betyár" – Danit tehát elfogják és tetteiért minden bizonnyal felkötik. (Balladai homály.) A költő megemlíti, hogy asszonya is siratja Danit, akinek már hollók és varjak eszik a testét.
---------------------
Az első versszak az utolsóként is visszatér, ez ad keretet a versnek, ebből megtudjuk, hogy a gonoszság ellen nem lehet védekezni, Rebi néni lelke azóta is egyik varjúból a másikba száll és újra bűnbe sodorja majd az embereket.
A vers annyira boszorkányos, hogy 13 versszakból áll és a Rébék, vagyis a Rebeka név megbabonázót jelent.
A rémes történetet könnyed ütemhangsúlyos verselés kíséri.
metafora – ördögnek nevezi az asszonyt
hangutánzó szó – "kár" (ami a versben varjúkárogást, sajnálkozást, károsultságot is jelent)
alliteráció – "bezzeg bánja már" "háborodást, házi bajt"
szinesztézia – színes szóra... (a szinesztézia (=összeérzés) például az, hogy az ember szavakhoz, számokhoz szineket társít
áthajlás (amikor a szintaktikai egység áthajlik a verssoron a következőre):
"S ha ott kapja, kibuktatja
orrával a küszöbön"
népi kifejezések . "Rebi lelke nem vón kár"
Rébék azért vörös, mert a vörös hajú lányokat hitték a legfélelmetesebb varázslóknak, mert a vörös a vér, a tűz, az ördög színe.
"Vörös Rébék által ment a keskeny pallón s elrepült" – e kezdősorokból tudhatjuk, hogy emberként indult a pallón, de már madár képében repült el, tehát boszorkány, aki állati alakot tud ölteni.
A palló itt az emberi világot és a boszorkány világot köti össze. Később, amikor Dani és a kasznár kerül szembe rajta egymással, akkor az ártatlanságot és a bűnösséget köti össze. Dani vízbe löki a kasznárt és átkel a pallón, át is lép ezzel a vállaltan bűnös életbe.
"Felvont sárkányt vesz kezébe" = kibiztosítja a díszes puskát.
"Megállj görög!" – a 19. században a külföldi kereskedők görögök, zsidók és örmények voltak, ebből tudjuk, hogy Dani kereskedőket fosztogat.
A varjú Danit mindenhová elkíséri, nem tud megszabadulni tőle. A varjú megjósolja, hogy a fiút felkötik. Itt újra balladai homály fedi az eseményeket, azután Rébék lakomára hívja a többi hollót és varjút, hogy megegyék Dani holttestét, Rébék csak a szemét eszi meg.
