jelentése:
- egy gonoszságot forralnak, együtt ármánykodnak
- egy vitatható ügyben azonos cinkos felfogást képviselnek
- közösen áskálódnak valaki, valami ellen
Régebbi változata a "Fújják a kígyókövet" = ármánykodnak valaki ellen, a vesztét akarják
A kígyókő általában kvarckristály, amilyet a druida papoktól a római uralkodókig sokan hordtak maguknál. Úgy hitték, hogy ezeket a különleges köveket a kígyók fújták. Először a gyógyítás és a szerencse társult hozzá, később a rontás képessége is.
A középkori magyar néphit a Szent György naphoz kötötte a kígyópárzást, és úgy tartották, hogy ilyenkor a kígyók tajtékot (= habot) fújnak, amiből később a kő kikeményedik. Aki ilyen követ talál, szerencsés, mert amit megsimít a kővel, azt drágábban eladhatja, a sebeit meggyógyíthatja vele és persze az erszényében szaporítja a pénzt...
A kígyós legendák Indiában is nagyon elterjedtek, mert ott valóban megfigyelhető, hogy a kígyók egy-egy fluoritkő köré gyűlnek és "bűvölik". Éjjel, a kő hasonlóan ragyog, mint a tűzlégy röpképtelen nősténye párzás idején, ezért a legyek nagy tömegben gyűlnek a kőre. A kígyók pedig jóllaknak.
Mivel a kígyó észrevétlenül mozgó és sokszor rendkívül veszélyes állat, ezért társult hozzá a félelem és a babonák. A rossz szándékú emberek áskálódásának jól hangzó kifejezése lett a "kígyókövet fújnak". Az "egy követ fújnak" módosulat valószínűleg az "egy hajóban eveznek", "egy húron pendülnek" és hasonló szólások mintájára alakult ki.













