jelentése:
- felhagy az ellenségeskedéssel
A csatabárd egy nagyon hosszú nyelű és vékony pengéjű fejszét jelent, sőt lehet duplafejű is, amikor mindkét irányba néz egy penge. Régen ez volt a legkedveltebb fegyver közelharcra, mert rendkívül súlyos sebeket lehetett vele okozni, ami általában halálos volt. Lényegében aki előbb találta el a csatabárddal a másikat, nyert. Az észak-amerikai indiánoknál szokás volt a békekötés megerősítésére, hogy elásták a csatabárdot, ezzel is kifejezve, hogy nem lesz szükség többé a fegyverekre, nem kell tartaniuk egymástól.
James Fenimore Cooper és Karl May indiánregényeiben is megjelenik ez a szokás, ahogyan a békekötés másik szimbolikus gesztusa is, amikor "Elszívtálk a békepipát". Amikor pedig kiújult a probléma vagy az ellenségeskedés, akkor újra "kiásták a csatabárdot", a harci bárdot és a "hadi ösvényre léptek". Ha valamelyikük meghalt, elköltözött az örök vadászmezőkre"
Eltávozik az örök vadászmezőkre













