1157
A mese ősi formája a 17. századból való és nem meseszép. A címe Nap, Hold és Tália.
Cselekmény:
Egy nagyságos úrnak lánya születik, Tália és megjövendölik, hogy egy lenszálkától leli halálát. Az apa elrendeli minden len elégetését. De a lány ifjúvá felcseperedve meglát egy fonó asszonyt, közelebb lép és megfogja az orsót, így egy lenszálka az ujjába fúródik és összeesik. Az apa hasztalan próbálja éleszteni a lányát ezért bánatában a palotában hagyja és továbbáll. Később arra jár egy király és belép az elhagyott palotába, annyira lenyűgözi az alvó Tália szépsége, hogy magáévá teszi és távozik. Kilenc hónap múlva Táliának ikrei születnek, akik a tündérek segítségével tudnak anyjukból táplálkozni. Egyszer az egyik gyermek véletlenül az anyja ujját kezdi szopni, kiszívja belőle a lenszálat és Tália magához tér. A király újra ellátogat a szép Táliához, és amikor meglátja a két gyönyörű gyermekét: Napot és Holdat, a palotába viszi új családját. Ámde a palotában már van egy asszony, aki igyekszik megszabadulni a jövevényektől, ezért a szakácsnak megparancsolja, hogy főzze meg a gyerekeket és tálalja fel apjuknak, Táliát pedig égessék el máglyán. A szakács megtagadja a parancsot, és a katonák is inkább a régi asszonyt vetik máglyára, így az életben maradtak boldogan élnek amíg meg nem halnak.
