1784
jelentése:
- eredetileg: apró, filléres tárgyakat áruló utcai vagy vásári árus
- ma inkább arra mondják, akit nem tartanak túl sokra
Régi vásári szokás volt, hogy az árusok kis versikékkel, rigmusokkal próbálták magukra felhívni a figyelmet. Az eladók így reklámozták magukat. Talán azért pont a János név maradt fenn, mert ez nagyon gyakori volt. Itt a versben persze az Olcsó János jót jelent:
"Erre, erre, Ifiasszony!
Más boltosra ne hallgasson!
Az én nevem Olcsó János,
kinek híre általános
Van itt minden, ami kék (= kellene)
Babos kendő, hupikék
S milyen olcsó, hallja csak
Csak egy pengő csak, csak, csak.
Tessék, tessék, jó portéka
Egynek sincsen maradéka!
Én mondom ezt, Olcsó János,
Kinek neve általános.
A 19. században a János volt a leggyakoribb név, minden ötödik férfit Jánosnak hívtak.
Született is róla szólás, amikor két János összetalálkozott, azt mondták:
"Én is János, kend is János, még az Isten is János" ... na igyunk erre.
